Szerintetek miért van az hogy segítek az embereknek (család, barátok) ahol tudok, önzetlenül! Cserébe brunzolnak a fejemre! Ha akarok valamit akk oldjam meg magam! Legyek én is bunkófalvi? De akk meg azt mondják hogy én vagyok az!

Esetleg próbáld meg, hgoy egy kicsit figyelmetlenebb leszel velük (azért nem kell bunkózni sem!), aztán ha a szemedre vetik, akkor mondd meg, hogy hát ők sem nagyon aktivizálják magukat.

Amúgy bocsi a szőrszálhasogatásért, de az már régen nem önzetlen, ha bosszankodsz, hogy cserébe nem kapod meg ugyanazt... :)

Egyetértek az elsővel. Önzetlen az, amikor nem vársz viszonzást.

Ha meg nem tetszik ez a helyzet, akkor ne segíts nekik.

Nyugodj meg, én már túl vagyok ezen. A következő lépés az lesz, mikor megszokják a kényelmet, és elvárják hogy erőn (és a saját szükségleteiden) felül segítsd ki őket.

Az én záró eredményem: egy kitagadás, és egy tönkrement anyós-kapcsolat.

Anyám azt nem bírta hogy nem álltam rendelkezésére a nap 24 órájában, anyósom pedig hogy nem adtam nekik kölcsön (örökre) az utolsó falat kenyerünket is...