Utál a párom családja és én is őket, de mégis arra kér, hogy jó pofizzak velük. Ti mit tennétek?

Vannak, akiket nagyon szeretek a családjából és bármikor szivesen találkozok velük, de sajnos az apját, az ikertestvérét és neki a feleségét egyenesen utálom. Jóban voltam velük is, de amikor elvesztettem az állásomat lenéztek, kibeszéltek és ellenem akarták hangolni a férjemet, ami nem sikerült, mert nem volt igazuk, így megromlott a kapcsolat. 3 év után kértek bocsánatot, de egyrészt nem volt őszinte, csak a párom hiányzott nekik, másrészt nagyon nem vagyok megbocsátó tipus és akarhányszor jó pofiznom kellene velük képtelen vagyok rá. Most lesz a szülinapjuk a pároméknak jövőhétvégén és megmondtam jó előre, hogy ő nyugodtan mehet családi ebédre, de én nem vagyok hajlandó olyan emberekkel egy asztalhoz ülni, akik leingyenélő k*rváztak csak, mert néhány hétig nem volt munkám. Szerinte ideje lenne ennyi év után lezárnom ezt a vitát, és nekem van igazam, de hagyjam rájuk. Nekem pedig az a véleményem, hogy úgy is látszana rajtam, hogy a hátam közepére se kívánom őket, akkor miért rontsam el a saját napomat is meg az övékét is? Sokkal egyszerűbb, ha el sem megyek. Ugyanez vonatkozik a karácsonyra is. Viszont sokan mondogatják, hogy a férjem családját tisztelni és elfogadnom kellene, ne legyek ennyire haragtartó, mert neki is ártok. Ezzel egyet is értek, de ő nem árt nekem azzal, ha arra kér, hogy dobjam el az önbecsülésemet és olyan embereknek jó pofizzak, akik 6 éve minden lépésembe belekötnek és elhordanak mindennek? Persze elmehetek és lehetek velük nagyon kedves meg nyomhatom a kamumosolyt egésznap, de ez annyi energiámat elveszi, hogy utána napokig rosszul érzem magam. Kinek jó ez?