Mit tegyek, ha a családom és a feleségem családja lenéz és másokhoz hasonlítgatnak, és ezek a hasonlítgatások kimerülnek abban, hogy én rosszabb vagyok másnál?

Ha te nem tiszteled és szereted saját magad annyira, hogy az ilyen helyzetekben méltóságodat megkeresve kiállj magadért, bármi, ismétlem BÁRMI legyen is a következménye, akkor hogy várhatod el, hogy mások tiszteljenek?

Férfi vagy?Vagy lábtörlő?

Képviseld magad.

Húúúú, de kiakadnék ezeken!

Vegyük sorjába!

"A feleségem és a fiam, és a feleségem családja folyamatosan másokhoz hasonlít"

Hány éves a fiad, hogy bárkihez is merészel hasonlítani? Eligazítanám a taknyos kölyköt, hogy merre meddig hány méter!

"Józsi, ami neked 6 óra, az Lalinak csak 4,5."

Először is ugyebár nem az a jobb sofőr, aki hamarabb teszi meg az utat, hanem, aki biztonságosabban vezet. Másrészt ha valaki engem azért néz le, mert nem hágom át a sebességkorlátozást (vagy legalábbis nem vezetek ámokfutó módjára), azt én olyan emeletes bunkónak tartom, akivel még egy levegőt szívni is nehezemre esik utána.

Az már csak hab a tortán, hogy pont a kislányod miatt vezetsz lassabban.

Konkrétan egy ilyen megjegyzés után ordítva közölném az illetővel (feleség? testvér?), hogy k...vára nem érdekel, hogy ők hány óra alatt értek ide és hogy nálam gyorsabban vagy lassabban vezet a sógor. Ezt egyszer kell így megmondani, aztán rögtön mindenki megtanul viselkedni, mert nem akar legközelebb botrányt.

Munkahelyen sógorral való összehasonlításnál alighanem megmondanám a feleségemnek, hogy feküdjön a sógorral össze, hátha másban is jobb nálam.

Az biztos, hogy soha szó nélkül nem hagynám ezeket, mindig ingerülten és emelt hangon reagálnék rá, és csöppet sem érdekelne, ha vendégek előtt vagy vendégségben történik mindez.

Ehhez egy gátat át kell lépned magadban: hogy fontosabbnak tartsd a saját lelki békédet és önérzetedet, minthogy ők mit gondolnak rólad. (Egyébként eddig is semmi embernek tartottak, ha így mertek beszélni veled, tehát sok veszítenivalód nincs.)