Más is érzi egyedül magát a családjában?

Igen, sokszor elbeszélünk egymás mellett, és nem értjük meg egymást.Sokszor érzem úgy.Empátia is sokszor kevés egymás iránt.

Én is sokszor érzek így, egyre gyakrabban, ami az illeti. 29 vagyok, egyre jobban érzem, hogy mindenki csak saját magával foglalkozik, még a saját anyám is. Elég felszínes lett a kapcsolatunk, pedig régen azért jobb volt. Annyira el van foglalva saját magával, hogy észre sem veszi, ha nekem bármi problémám van, végig sem hallgat, "nincs rá ideje". Persze, ha neki van gondja, hosszasan beszél róla és várja a megértést.

Sajnos Magyarországon ez a jelenség elég gyakori, ahogy látom. Én se nagyon beszélek a szüleimmel, pláne nem a lelkizős dolgokról, kiborítja őket. De ez gyerekkoromban is így volt, a vége mindig egy hatalmas hiszti lett, mert valahogy fel kellett fogják, hogy vannak határaim, igényeim, stb...

Mindkét szülőm lelkileg roncs és én sem vagyok jobb náluk most már...

#5ös: hidd el, hogy nagyon sok kapcsolat helyrehozhatatlan sajnos.

Kedves ötös! Szerinted egy takonyrészeg emberrel mit lehet megbeszélni? Keljek fel a kocsma nyitás előtt és engedjem el a fülem mellett amit 20 éve hajt? Ő nem akart gyereket de csak lett öt. neki de szar. Aggyál aprot drága a bor.

#7-es velem is pontosan ugyanez van.

"Szervezzetek közös programokat, beszélgessetek sokat!" - kösz szépen, erre még nem is gondoltam! :D

Sajnos ilyenek a mai fiatalok.