Aki a szülője halála után egyedül maradt, hogyan kezdte egymaga a nagybetűs életet? Mit éreztél, hogy ment?

Szerencsére még nem tartok ott, hogy az apám meghaljon, de nagy ez a világ, nem mi döntjük el, és ha nem történik külső "intézkedés", akkor is max tíz évet lehet saccolni neki. Ismerősöm ismerősének a 15 éves fia is elméletben élt volna még sok évtizedet, aztán tegnap megtalálták a testét.

Anyám olyan, hogy van is, meg nincs is. Kiskoromban elhagyott, előző karácsony előtt néhány hónappal ismét tartjuk a kapcsolatot, jól kijövünk és elbeszélgetünk, de alapjáraton olyan, mint egy idegen. Nem a barátnőm, de nem is az anyám.

Nem akarom magam eltartatni, félre értés ne essék, csak nem lesz az, hogy mondjuk nagyon meg vagyok szorulva és uram bocsá', kellene 10ezer Ft, akkor senki nem segít ki, mint azt sok kérdésben olvastam, hogy a szülő segíti a gyerekét, amikor nagy szüksége van rá.

Én meg ettől félek. Biztos megoldom majd valahogy, de félek, hogy valamit rosszul csinálok, elrontok, és már nem lesz senki mögöttem. Tanulok és tanulok, hogy minél több és jobb lehetőségeim legyenek, hogy senkire ne szoruljak rá, csak ugye, a nagy ismeretlen ezen része nagyon elrettentő.

Pedig mindig úgy lettem nevelve, hogy erre felkészüljek. Konkrétan észben van tartva, hogy mi mennyiért, mi a legolcsóbb, mik az olcsó de nagyjából szeretem ételek, miken lehet spórolni, stb, hogy biztos ne legyen gond, merthogy átkozottul fog fájni apám halála, nem utána szeretném kitalálni, mi legyen.

Ezen félelmeim miatt, szeretném tudni, akivel megtörtént, hogyan viselte és mi történt az önálló élet elején?

19/L