Anyám folyamatosan kerítőt játszik, már unom? Miért nem fogadja el, hogy nekem (egyelőre) jó egyedül?

Most éppen egy nemrég vált, 39 éves férfivel akar összehozni. Úgy, hogy a pasi már ezer éve "családbarát" kategória, olyan nekem, mint egy nagybácsi, vagy keresztapa. Mellé van 4 gyereke, kettőt ő nevel, kettőt a volt felesége. A nő teljesen bekattant a válásnál, a mai napig ismeretlen számról hívogatja éjszakánként, gyűlölködő leveleket hagy a postaládában, irodájánál, és mindenért perelni akarja. Ilyenekért, hogy a két lányt vasárnap este nem délután 5-re vitte, hanem negyed 6-ra. Vagy hogy látta a kisebbik fiún, hogy kék-zöld a lába, és biztosan verve van otthon (véletlenül sem azért, mert egy energiabomba, mindenre felmászik és esik-bukik)... A gyerekek is kicsik még, aktívan részt kell vennie az életükben. Én meg nem arra vágyom, hogy pótmami legyek, és egy férfinél valahol a sor végén legyek fontosságban. Nekem az kell, hogy valakinek a mindene legyek, foglalkozzon velem, időt szakítson rám rendesen. Ráadásul én is szeretnék majd egy gyereket, akinek van 4, és lassan 40, nem valószínű, hogy ilyenekben gondolkozik már... De az anyám azzal van megáldva, hogy nekem milyen jó dolgom lenne emellett a férfi mellett, semmire sem lenne gondom és mennyire jó ember, egy hangos szava nem volt egész életében és hogy ő nyugodt lenne, ha ilyen férfi mellett tudna engem. Most ez van, előtte egy másik család fiával akart összehozni, hasonló indokokkal.

27 éves leszek, tavaly végeztem az egyetemen, élem az életem. Volt már több komoly(abb) kapcsolatom, 4-2-2 évesek, most úgy érzem, hogy egyáltalán nem vagyok bármiféle komoly dologra. Ismerkedek, de nem görcsösen és most érzem leginkább azt, hogy elégedett vagyok magammal, az életemmel és amit elértem eddig. Ez az egész vírusmizéria is jót tett, hogy kicsit itthon lehettem, nem pörögtem, buliztam, utaztam folyamatosan, hanem feltöltődtem, új céljaim lettek. Boldog vagyok így is. Anyám mégis azzal jön, hogy hát amikor ő enny idős volt, mint én, már óvodába jártam, és mikor akarok én már gyereket, hova várok. Nem érzem még, hogy nekem mindenről le kéne mondjak egy gyerek miatt, ráadásul azt az embert sem találtam meg egyelőre, akinek gyereket szülnék.