Milyen gyakran jut eszetekbe egy szerettetek halala?

Nekem az apukám halála utáni 1-másfél év körüli időszak volt a legdurvább. Ahogy teltek a hónapok, folyton azt vártam, hogy majd könnyebb lesz, mert az idő begyógyítja a sebeket, de csak egyre nehezebb lett, egyre jobban hiányzott. Aztán kb még egy év kellett hozzá, tehát összesen kb. 2 és fél, hogy úgy tudjam érezni, hogy tényleg megy tovább az élet nélküle is.

Őszinte részvétem!

Sajnos elhunyt édesapám 2-3 hónapja.

Azóta felfordult az életem. Gyakran hiányzik, de nem tehetek semmit már.

Azóta hangulatingadozásaim vannak.

Volt rá példa, hogy éjjel 1kor vagy kettőkor is sírtam miatta.

Azóta sok mindent máshogy látok. Hogy mit kellett volna máshogy tenni.

Hogy miben volt igaza.

Még a pályaválasztásomat is megbántam azóta. Ez berobbantotta az addig is éledező érzéseim.

Azóta olyasmiket szeretek csinálni, amit ő, vagy amit ő is jónak tartott.

A tanulás sem megy már olyan jól. Régen annyira erdekelt, már az se.

Én vagyok olyan naiv, hogy reménykedem, hogy van Mennyország és néha beszélek hozzá, hátha hallja.

🙁 Tehát át tudom érezni a problémád, bár tény, hogy más egy édesapa meg egy nagypapa.

Ráadásul 23 éves vagyok, nemsokára 24. Ha 30 vagy 40 lennék, picit könnyebben viselném.

4-es!

Egy szülő halálát nem tudod könnyebben viselni se 30, se 60 évesen...

6!

Hát azért van különbség aközött, hogy fiatalon veszted el azt a szülőt, vagy idősebben. Ha 23 éves a valaszado, akkor az édesapja akár 40 körüli is lehetett. Fiatal. Ha 40 lenne, akkor mar csak 60 feletti az apja. Minel idosebb valaki, annal idosebb a szulo, annal termeszetesebb, hogy idővel elmegy.