Nincs saját szobám 18 éve, nem bírom már idegekkel. Tanácsok?

"mázlim" volt és 17 évesen lett sajat szobám úgy, hogy a dédim meghalt aki velünk élt... Különben 25 éves koromig lettem volna vele 1 szobában ahol egyedül az ágynemű volt az enyém...

Ha továbbtanulsz elmehetsz koliba, de az sem jobb... Ez van.

Szóval 3 an vagytok 3 helyiségre de ti fenn tartotok egyet nappalinak?

Miért nem vesztek kihúzható kanapét és akkor nem zavarna tesód amikor gépezik.

Otthoni megoldás: szülők a kicsi gyerekkel mennek a közös térbe, te a nagyobbik szobába, öcséd a kisebbik szobába. De: ebbe úgyse fognak belemenni!

Költözéses megoldás: APÁDHOZ vagy valamelyik nagymamához nem tudsz költözni? Kollégium nem megoldás, ott még rosszabb! (Szobatársak, sorbanállás a WC-nél, még kevesebb magánélet).

Ha majd dolgozol és önállóan költözöl el, ne lakást bérelj hanem külön szobát. Az olcsóbb, nem a legtökéletesebb megoldás, de ad privát szférát.

Mi is egy ideig egy szobaban voltunk a testveremmel es maga volt a pokol.

Probalj meg elkoltozni, irtad hogy van parod, koltozzetek ossze

22:42

Most sokan rácuppannak erre a hozzászólásra!

De bárcsak én is "elkényeztetett" kis hercegnője lettem volna. Bárcsak megtudhattam volna, mikyen jólétben élni gyerekként. :(((

Amúgy a fiaim is megjegyzik, ha nem a kényelmesebb autóval visszük őket a suliba. Nem hisztiznek, csak megjegyzik, hogy a másik kényelmesebb.

Alapból is nehéz sokak helyzete, de ez a karanténos helyzet sokszor igen nagyon nehéz helyzeteket szül. Megértelek, meg még sok mást is ebben a szomorú történetben.

Lennének kérdéseim. Nem kell, hogy itt válaszolj, de legalább magad gondold át.

Nem derült ki számomra, hogy Anyud együtt van-e a kistesó apukájával. (nyilván az a legszerencsésebb, ha így van, de ha esetleg mégsem, akkor érdemes lenne szobát cserélni.) De ezt zárjuk is ki.

Egy 15 éves fiú, ha karanténba kerül, akkor nagy eséllyel számítógépes játékot játszik és ordibál. Neki is le kell vezetnie valahol a feszkót, ez belátható. A kérdés itt a mérték, és hogy mikor. Meg kéne egyznetek (és ebben esetleg Anyud segítségét kérni), hogy napi 2-3 órán keresztül lehet ordibálva gépezve, egyébként kuss van. (És addig én a helyedben elmennék futni/sétálni/barátnőkkel találkozni.) Ha az öcskös éjszaka aktív, mint a fiam, akkor megoldás lehet, hogy kivonulsz az előszobába aludni, míg csönd nem lesz. (De gondolom, az éjszakai ordítozást anyád sem nézné jó szemmel.)

Hosszú távú tanács: én a helyedben nem áldoznám be a jövőt egy ocsmány rossz periódus miatt. 2020 egy elcseszett év, a háborúk és egyéb fegyveres balhék óta nem élt országunk ilyet. Szarban vagyunk, de azért élünk. Megvagyunk. Van kaja. Van meleg lakás. Hál'istennek ordítanak a tesók (mert hogy megvannak.) Bírd ki valahogy. Tanulj. Ne add fel az álmaid. (A logisztikus szakma szerintem tök jó.) Lesz ez sokkal jobb is még, hidd el!