Nincs saját szobám 18 éve, nem bírom már idegekkel. Tanácsok?

Sziasztok!

Huh kicsit nehéz lesz erről beszélni. 18 éves lány vagyok, 2005-ben elköltöztünk egy kis lakásba a 4.re, 2 kis szoba van egy nagyobb tér a nappali, étkező, konyha és fürdőszoba. A kettő szoba közül egy nagyobb szoba, azt se mondanám nagynak, ott vannak a szüleim. Van még annál is kisebb szoba, ami 1 embernek is kicsi nem hogy 2nek,az enyém és a tesómé.

2020 van. Azóta szüleim elvaltak, anya új kapcsolatából lett még 1 gyerek, most féléves, anyánál alszik. Én azóta együtt alszok a 15 éves FIÚ testvéremmel :) (Emeletes ágyon alszunk) Aki ráadásul egész nap a gép előtt ül és ordibál, így semmi esélyem sincs abban a szobában lenni, csak alszok ott, de aludni is nehéz mert nem fejezi be a gépet ha mondom.. Ha tanulnom kell azt az étkezőben tehetem, de ez is nehéz mert mindenki mászkál össze vissza..

Annyira kivagyok lelkileg, hogy nincs egy olyan tér, ahova el tudnék elvonulni, néha rámtör ilyen sírógörcs, ráadásul pánikbeteg is vagyok.. Barátom sem jöhet át hozzám.. Ráadásul 4 éve már együtt vagyunk. (vírushelyzetben, online oktatás közben nem is mehetek át hozzá)

Volt már valakinek hasonló története? Valaki tudna tanácsot adni, hogy hogy bírnam ki ezt az egészet? Már tényleg nem bírom...😪

18/L