Nincs saját szobám 18 éve, nem bírom már idegekkel. Tanácsok?
Sziasztok!
Huh kicsit nehéz lesz erről beszélni. 18 éves lány vagyok, 2005-ben elköltöztünk egy kis lakásba a 4.re, 2 kis szoba van egy nagyobb tér a nappali, étkező, konyha és fürdőszoba. A kettő szoba közül egy nagyobb szoba, azt se mondanám nagynak, ott vannak a szüleim. Van még annál is kisebb szoba, ami 1 embernek is kicsi nem hogy 2nek,az enyém és a tesómé.
2020 van. Azóta szüleim elvaltak, anya új kapcsolatából lett még 1 gyerek, most féléves, anyánál alszik. Én azóta együtt alszok a 15 éves FIÚ testvéremmel :) (Emeletes ágyon alszunk) Aki ráadásul egész nap a gép előtt ül és ordibál, így semmi esélyem sincs abban a szobában lenni, csak alszok ott, de aludni is nehéz mert nem fejezi be a gépet ha mondom.. Ha tanulnom kell azt az étkezőben tehetem, de ez is nehéz mert mindenki mászkál össze vissza..
Annyira kivagyok lelkileg, hogy nincs egy olyan tér, ahova el tudnék elvonulni, néha rámtör ilyen sírógörcs, ráadásul pánikbeteg is vagyok.. Barátom sem jöhet át hozzám.. Ráadásul 4 éve már együtt vagyunk. (vírushelyzetben, online oktatás közben nem is mehetek át hozzá)
Volt már valakinek hasonló története? Valaki tudna tanácsot adni, hogy hogy bírnam ki ezt az egészet? Már tényleg nem bírom...😪
18/L
válasza: válasza:De jó, hogy a 22:14-es véglény hozzászólása törölve lett, így nagyon hülyén néz ki a véleményem. :D
Kb. mintha magammal vitatkoznék.
válasza: válasza: válasza:Kedves kérdező!
Nem tudom mi a bajod,ebbe semmi nagy cuc nincs amit leírtál.
Én is 18 éves koromig anyukámal és a tesvéremel éltem egy szobában,sőt valamikor anyira nincs hely ,hogy neha még most is együt kell aludnom valamelyikel ez miatt,de nem mindig csak ha átjön valaki,stb.18 éves koromig viszont anyuval és a kis hugomal éltem egy szobában,ez a legkevesebb bajom az életben amugy.Szóval enél sokal nagyobb bajok is léteznek.
Én ez mellett gyogypedagogiás is vagyok,szoval ilyen téren még nehezebb,de nem nyavajgok ezen,inkább tanulok és küzdök ,hogy jobb legyen.
Nekem ilyen aproság miatt mint hogy anyuval és a tesomal voltam egyszobában 18 éves koromig,meg se fordult a fejemben az ,hogy elköltözek,másnak nagyobb baja van.
Elsőnek akkor fordult meg a fejembe,hogy el kell mennem itthonrol,mikor elkeztek pár srác zaklatni,de igazábol még így is itthon mardtam.
Nem tudom mi ebben a nagy dolog,hogy ketten laknak együtt egy szobában vagy hárman,máshol kajára sincs pénz.
válasza:Költözz el, ezen kívül milyen más megoldást vársz? Építsünk neked egy szobát?
Sajnálatos a helyzeted, persze, de rajtad kívül baromi sokan vannak így. Én is így nőttem fel soha életemben nem volt saját életterem, 18 évesen egyetem, diákhitel, cuccoltam albérletbe. Szar volt, igen (később volt ösztöndíj, azzal könnyebb), de legalább volt privát szférám.
Egyetem után nem volt munka, hazakényszerültem anyámhoz pár évre, még 24 évesen se vihettem fel a páromat (nem random pasit!), szóval asszem én átérzem, hogy milyen lelkileg meg amúgy is.
Te amúgy könnyebb helyzetben vagy, mert van fix pasid, vele is lehet tervezgetni a motyózást, szóval hajrá!
Más megoldás itt nemigen van.
válasza: válasza: válasza:#28
Ebben nincs semmi szenvedés,ez nem nagy dolog máshol is vannak ilyenek.
Tényleg sokan élnek így,vagy te rozsadobon élsz egy szép nagy kertes családi házban?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!