Nincs saját szobám 18 éve, nem bírom már idegekkel. Tanácsok?

Ja, 22:14-es.

Én meg a mezőn az árokparton születtem és pocsolyavizet ittam, tehéntrágyát ettem, meg 6 évesen húztam a 8-as ekét, 8 évesen meg elhordtam a Himaláját a Mariana árokba, mégis felnőttem...idióta!

Kérdező! Nagyon együttérzek veled! Én egy 10 négyzetméteres szobában nőttem fel az idegbeteg, "depressziós" anyámmal és az alkoholista kanijával. Volt egy nyárikonyha kb. 4 négyzetméter, ott volt főzés, fürdés lavórban. Kinti pottyantós budi, víz a kerti csapból behordva, sparhelten melegítve. Minden nap be kellett gyújtani, hogy legyen melegvíz. A lakó szobában meg cserépkályha. Fahordás, favágás. Tiszta középkor. Megyeszékhelyen, nem egy eldugott tanyán.

Gyűlöltem azt a putris életet és szégyelltem. Csak akkor lett kényelmem, amikor férjhez mentem és elköltöztem.

Egy gyereknek sem szabadna így élnie a mai világban.

Féreg szülők...

Ez a tipikus esete annak, amikor a semmire szul valaki, potyogtatja a gyereket tobb ferfinak, kozben pedig meg az alap egzisztencialis es egeszseges kozosseg sincs biztositva a gyerekeknek!

Amugy elmondanam, siman gyamugyre mehetnel ezzel, ugyanis bizonyos kor felett hatarozottan nem egeszseges ez. Ismerosomeknel igy volt, es bizony koteleztek a szulot a helyzet megoldasara mert veszelyeztette a tinedzser szellemi/lelki egeszseget.

Ahogy kiolvastam az uj gyereknek sincs igazan apja, tehat anyad uj parja nem veletek el?! Ahogy a te apukadrol se irsz mi van vele, oda nem e koltozhetsz?!

Egyebkent a helyedben erettsegi utan azonnal munka es osszekoltozni a baratoddal vagy a b.nokkel.

Estin is lehet egyetemet, okjt vegezni.

22:37-es vagyok a pottyantós budis.

Az én életem teljes ellentétje a neveltetésemnek.

Diploma, vezető állás, a gyerekeim elit gimik, elit tagozatán.

Tehát ki lehet törni a putriból (magyarok vagyunk, de azok a körülmények putrisak voltak, én voltam az egyetlen a középsuliban, akinél nem volt fürdőszoba, még a legutolsó zsákfaluból jövő osztálytársaméknak is volt)

És mélységesen megvetem az anyám, meg az apám is, igaz elváltak, de apám jók élt mégsem segített.

#6 ja csak nem 1945 van és nem háborús időszak. Egyáltalán nem egészséges, hogy egy 18 éves lánynak semmi magánszférája nincs, mert 0-24 egy légtérben van vele valaki, aki nem a párja.

Ilyen esetben érdemes feladni az egyetemi álmokat sajnos. Elmész érettségivel dolgozni amit bírsz, ha kibírod elmész mekibe állandósnak (én nem bírtam, nem hibáztatlak ha nincs hozzá kedved) vagy elmész Tescoba árufeltöltőnek vagy bármi, ami nulla tudással elvégezhető és fix jövedelem. Pár hónap alatt összeszeded magad és kibérelsz egy szobát, ami csak a tied lesz.

Igen, innen sajnos nehéz tovább fejlődni, maximum csak levelezőben tudsz járni egyetemre, viszont erre úgy kell tekintened, mintha 2 fő munkahelyed lenne egyszere, napi 8 óra helyett 16-ot kell aktívan eltölteni. Nem sokan bírják a nyomást. Én se bírok nappali egyetem mellett diákmelózni. Nagyon embertpróbáló dolog.

22:45

Igen, igazad van egyetértek. Én már akkor elhatároztam, hogy nem akarok így élni. Lehúzó, megnyomorító közeg.

Gondolom a személyiségem ilyen, hogy ezt elértem, mert minta az 0 volt, viszont motivált, hogy ne legyek olyan.

Igazából lenéztem és megvetettem anyám, hogy neki ez így jó és apám is, mert tudta milyen føsban élek, mégsem segített. Sőt örökségről is lemondott a nővére javára, ahelyett, hogy segített volna azzal a pénzzel.

A mai napig lenézem és semmi hulladék embernek tartom őket.

Savlekötő!

Teljesen igazad van, de "édes" szülőkkel sem mindig okés a helyzet...

(én vagyok a pottyantós budis megint)

Na, szóval a férjemnek az apja volt depressziós, az meg akasztgatta!!! magát, meg fenyegetőzött, hogy megöli magát. Végül a férjem talált rá... szerinted? (abban a családban már ő volt vagy 5. vagy 6. akasztós hülye)

Amúgy az a gond, hogy minden állati szinten megragadt embernek nevezett nyomorult szaporodhat kontroll nélkül és ki szívja meg?

A gyerek. Aki nem tehet semmiről, mégis megnyomorítja két szülőnek nevezett idióta véglény.