Nincs saját szobám 18 éve, nem bírom már idegekkel. Tanácsok?

Kollégiumra gondoltál?

Gondolj arra, idő kérdése és "kiszabadulsz". Ahogy írták, kávézó, park, könyvtár, akár bevásárlóközpont, suliban egy tanterem, itt tanulj. A korona és a hideg miatt most nehezebb, de talán találsz rá megoldást.

Ha eljársz dolgozni és elmész albérletbe, az is opció. 1 évet is lehet csúsztatni egyetemen, vagy az se gond, ha később mész 1-2 évvel suliba.

Okj-t (logisztika) + egyetemet én is levelezőn csináltam munka mellett, mindkettőt 5-ösre, szóval meg lehet csinálni.

A lényeg, lásd az alagút végén a fényt, legyenek megvalósítható céljaid. Kitartást addig is!

Aterzem ezt teljesen. Mi ugy lakunk nappali + 1 szoba furdo, kis konyha, egy folyoso, kamra.

Anya apa es 2 honapos baba lakik a nappaliban. Mi 3an a szobaban, minden sarokban van egy kihuzhato agy. Mindenkinek van egy ejjeli szekrenye. Ruhak ami van az agynemu tartoban tartjuk. A kimarado sarokban van egy tv es egy komod.

Meg iroasztal sem fer be a szobaba. De a szuleim kitalaltam a babat ide rakjak a tv helyere. Mindezt ugy, hogy a vedono egy szot sem szolt, hogy levegonek sincs hely nalunk.

17F

Én is tesómmal éltem egy szobában és teljesen meg utáltuk egymást, el is költöztem êrettségi után albérletbe.

Nagyon nehéz volt, sokat melóztam és tanultam egyszerre, sokszor sajna nem futotta rendes ételre vagy cipőre, de legalább volt privát szférám. Az felbecsülhetetlen.

Ülj le a tesóddal, mondd el neki, mi a problémád, és hallgasd meg, hogy neki milyen érzései vannak a közös szobával kapcsolatban.

Aztán próbáljatok meg valami mindkettőtöknek lefogadható minimumot kidolgozni. Csak ehhez nagyon fontos lenne, hogy tényleg arra koncentrálj, ami zavar (pl. hangosan kattog a billentyűzet mikor játszik/villóznak a fények / ő mászkál, zörög), és erre próbáljatok együtt megoldást keresni.

Szerelhetsz sötétítőt az ágyad köré, neki vehettek egy halkabban működő klaviatúrát,stb.

És ugyanígy gondolkodjatok el azon is, ami neki jelent problémát. Nagyban segíti az együttműködést, ha úgy érzi, partnerként kezeled, és a segítségét kéred, nem pedig parancsolgatni akarsz. Lehet, hogy kitartónak kell lenned, mire észreveszi, hogy most nem "Fejezd már be, nem tudok aludni!" szintjén próbálsz kommunikálni, de érdemes kitartani.

Nem értem miért kell megkérdezni, hogy a barátjához tud-e költözni ..

18 évesen ő is a szüleivel lakik, most őszintén ki akar " +1 koloncot a nyakába?" Legyen +1 idegen fő akit elkell tartanom?

Jaaaa mehet a lepontozás