Más felnőtt gyerekének is a szájába kell rágni mindent?
Arra gondolok pl. hogy semmit nem vesz észre magától, csak azt csinálja meg amire kérem, vagy elfelejti, vagy mikor észreveszi, hogy állok be a kocsival, akkor áll neki. De semmi nagy dolgot nem kérek pedig, csak egy kicsi takarítást/teregetést, bár azért magától is észrevehetné. Igaz, nem rég kezdett dolgozni, de előtte is ez volt.
Voltunk vendégségben, mikor elmentünk kirándulni, mindent széthagytunk, a nagylány még aludt, nem is lett neki kiadva, mégis mire hazamentünk, nagyban szellőztet, asztal leszedve, új abrosz, elmosogatva, ruha beszedve új két mosás kiteregetve, ahogy mondta "belefért az idejébe".
Ő túl jó, vagy miért van ekkora különbség az én "észre sem veszek semmit"emhez képest?
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Igen, ez az összehasonlítgatás más gyerekével szerintem butaság. Miért kéne valamit csinálnia valakinek, csak mert más megteszi? Ráadásul az én anyukám elég következetlen volt a példálózásával.
"Csak hármas lett a dolgozatod? Bezzeg a Dórinak ötös lett."
De ha én csináltam ezt: "Anyu, kettest kaptam a dogára, de a Dórinak is csak hármas lett." Akkor meg: "Nem érdekel engem a más gyereke."
-.-
válasza:jó hír, h nem marad ilyen....rossz: csak akkor lesz "rendes" ha elköltözik....
nincs annál rosszabb mikor otthon folyamatos a dráma, én se bírtam mikor anyu veszekedett, h ezt meg azt csináljam, magamtól csináltam volna, de mikor megjegyzéseket tett rám egyszerűen elment tőle a kedvem.......és én voltam a jobbik eset, az öcsém kb egy atombombával ér fel, pedig mindent meg tud csinálni szépen, csak a szándék hiányzik.....szép szó, dicséret sokkal többet ér!
válasza: válasza: válasza:Én is ilyen voltam. Kiskoromban mindent megcsináltam mert mókának tűnt törölgetni meg ilyenek. Aztán észrevettem, hogy mindent velem csináltat! Komolyan. Én törölgettem, porszívóztam, teregettem. A felmosást és a mosogatást pedig a nagymamám csinálta. Anyu mindig annyit mondott, hogy ő dolgozik és fáradt nekünk meg semmi dolgunk úgyhogy belefér. Ez engem azóta is bánt nagyon.
Amúgy én mindig elvoltam a saját kupimban. Tudom fura, de mindig tudtam mi hol van és kosz nem volt csak rumli. Amióta a párommal élek sokkal többet takarítok, mert az ő rumliját már nem bírom.
Nem szoktam sosem veszekedni vele, ha meg méltóztatik megcsinálni, akkor megköszönöm. Egyébként a más gyerekét se mondtam neki, csak gondolom az alapján, hogy ilyen is van, nem várnék el sokat tőle.
Egyébként, boltba nem megy, sőt nem is jön velem, mert én hétvégén korán megyek, és nem kel fel. Főzni nem főz, mert nem szereti, ha a férjem (nem az apja és szeret főzni) látja, hogy ő hogy csinálja, a kertet a férjem csinálja, a lakásban lenne kb. 25m2 ami közös használatú és segíthetne rendben tartani, de abból semmit nem vesz észre. Még a saját ruháját sem indítja el a gépben, csak csodálkozik, ha nekem nem volt időm. Néha arra gondolok, ha nem lennék ilyen kedves, hogy nem cseszem le, meg dícsérem, ha nagy nehezen valamit csinál, hanem megkövetelném, hogy igen is emelje fel a seggét és csinálja többre mennék vele, mert ezzel a szuper jófejséggel csak azt értem el, hogy úgy érzem konkrétan szarik a fejemre, meg arra, amit csinálni kéne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!