Hogy nyissam fel a nővérem nevét, hogy nem adhat oda mindent a gyerekének, nem élhet nyomorban miatta?

Egyedül "neveli". Azért az idézőjel, mert a lánya már 20 éves és egyetemre jár, másik városban is él. Tesóm átlagosan keres, a lánya viszont szinte luxusban él. Néhány példa:

-egyedül él egy másfél szobás albérletben, mert hogy ő képtelen lenne egy idegennel egy lakásban élni. A tesóm most azt tervezi, hogy tavasszal eladja az imádott házát és kertjét (hobbija a kertészkedés) és vesz magának itt egy kis panelt 10-12 millióért, a maradék pénzt pedig a lányának adja, hogy vegyen magának lakást és autót. Pedig az élete munkája ez a ház, nagyon szereti.

-A másik az autó-kérdés. Ő itt biciklivel jár mindig, legyen akár szakadó eső, -10 fok, vagy +35. Azért, mert a lánya nem szeret tömegközlekedni... Tudom, hogy hol lakik, a lakástól gyalog 5 percre van a villamos és troli megálló, ami az iskola előtt teszi le pont, 10 perc alatt ott van. De nem, ő inkább járkál kocsival egész nap, fizetik a parkolóbérletet és a benzint.

-Nyaralásokkal ugyanez, ő évek óta még csak belföldön sem volt sehol, az unokahúgom 3-4 havonta megy valahová a barátnőivel.

Minden pénzét odaadja a lányának, neki éppen annyi marad, hogy kifizeti a rezsit, meg elmegy kétszer nagybevásárlásra.

Nem azzal van baj, hogy támogatja a lányát. Mert szerintem az a normális, hogy az ember segíti a gyerekét, ahogy tudja. De az "ahogy tudja" a kulcs. Tehát nem várom el, hogy az anyám százezres albérletet tartson fent nekem, ha ez azt jelenti, hogy ő ezért mindenből a legolcsóbbat veszi és spórol mindenen. Nem töltöm borbirtokokon, meg vitorlásokon a nyarat, ha ő cserébe még egy kétnapos kirándulásra sem tud elmenni. És még sorolhatnám.

Ő azzal nyugtatja magát, hogy majd ha végez a lánya, akkor magára is több jut. De annyira hozzászoktatta ehhez a jómódhoz, hogy a lánya kezdő fizetésből ezt nem tudja majd megengedni magának és ugyanott fognak tartani, mint most.