Miért távolságtartóak velem a párom szülei?

Valamennyire megpróbálom leírni. De tényleg csak azért, hogy lásd mik lehetnek az anyósjelölték fejében.

Életvitel beli különbségek, gondolkodásmódbeli különbségek miatt lehetnek konfliktusok, amik napi konfliktusokká nőhetnek. Ezek az elején, főleg fiatalon még nem problémák, inkább amikor már kezd közössé válni a pénz és kezdik a párok a közös kasszát.

Hova menjenek nyaralni, milyen bútort vegyenek, milyen étterembe menjenek stb.

Ha fele-fele arányban fizetnek mindent, akkor a szegény nem fog tudni mindent kifizetni, így a gazdagnak le kell adnia az igényeiből.

Ha mindent a gazdag fizet, akkor a szegénynek ez frusztráló lehet, vagy a gazdag kezd el uralkodni a másikon (nem feltétlenül szándékosan) és magának kisajátítani a döntési jogot biz. kérdésekben.

Korábban azért működött a gazdag férj- szegény feleség felállás, de ma már a nők azért szeretnek saját magukról gondoskodni.

Van aki szereti kihasználni a párjának a gazdagságát és mindent elfogad és jól érzi magát és közben a gazdag fél nem kényszerít semmit a másikra merthogy ő a pénzes.

De a tapasztalat még mindig az, hogy nem működik sokáig a gazdag-szegény kapcsolat. Más-más társadalmi csoportba tartozó egyén nem igazán marad együtt.

Nálunk például működik a dolog, én átlagos keresetű, szellemi munkát végző családból származok (panelből), a férjemék nem a Bora borán nyaraló család de azért nem kicsit pénzesek (balatoni villák, nagy családi házak).

A sógornőm kifejezetten szegény családból származik.

Nálunk azért nem okoz gondot, mert a párom és a testvére úgy éltek, mintha alsóközéposztálybeliek lennének. Persze azért meg volt mindig mindenük, de soha nem voltak elkapatva. A középiskolában a férjemnek rendesen kevesebb zsebpénze volt, mint nekem és sose tudott meghívni kólára vagy valamire.

Ugyanúgy busszal járt, mint mindenki és a bulikban ugyanazt az olcsó sört itta.

Sose öntötte rá az anyja a pénzt életvitelszerűen.

Az első fiúmék szülei sznobok voltak (pedig nem volt annyi pénzük, mint a férjeméknek), ott nem is működött, mert a szemükben mi prolik voltunk).

Nálatok hogy fog alakulni a végzettség? Mert a szakmunkás-két diplomás páros sem szokott működni, azért is húzhatják a szájukat a szülők.

#13-as vagyok,

még annyit hozzátennék, hogy nálunk a szülők nem bírják egymást. Mi a férjemmel nagyon jól megvagyunk, de a szükők azok nem értik a másik gondolkodásmódját, az ő kapcsolatuk nem működik, nem is szoktak olyan családi események lenni, ahol mindenki ott van :D

hát nekem most ment szét egy 7 éves kapcsolatom, pont az anyagiak miatt. Jó családi hátterü, elég jómódú családból jövök. Az exem meg vidéki pálinkázós prolicsaládból. Azt hittem nem lesz gond. Hát.. elég hamar kiderült, mennyire frusztrálja a különbség. Közös kasszán voltunk, 1 év alatt eltapsolta az összerakott pénzünket (sok pénz volt) aztán külön kasszára állva állandoan sérelmezte, hogy neki milyen szr élete van, milyen igazságtalan a sors, hogy ő szegény családba született,stb. De többet dolgozni (több pénzért) na, azt nem akart. Szabályosan kasztrálta az anyagi különbség, végül depresszios lett. Szakitottunk. Tanulság: soha nem fogok más anyagi /családi/neveltetésü hátterü körböl párt választani/keresni, mert ugy látszik nagyon is számit a hasonlő háttér. (ja, ilyenek, hogy nem volt azonos érdeklödési körünk, hobbynk,egyszerúen nem tudott(meg kellett tanitani rá) beszélgetni(azt hitte a sztorizgatásra, hogy az a beszélgetés)már emlitésre sem méltó.egyetlen közös pontunk volt, az meg pénzbe került és arra a 3.év után már nem akart áldozni.Iszonyú teher tud lenni, mikor rád támaszkodik valaki 100 %ban. Gondold át..

30/N

17: nem véletlen az ősi bölcsesség: suba a subához, guba a gubához.

És itt nem feltétlenül a vagyon nagysága a lényeg, hanem a MENTALITÁS-különbség. Ami jól megmutatkozott a ti esetetekben is.

És csak egy valaki írta a kapcsolatok váltogatását, pedig nekem is az jutott eszembe elsőre. Nálunk fordítva volt, elváltak a szüleim és utána apámnak volt évekig élettársa, közös ház, közös minden. Megkedveltem, nagyjából el is fogadtam. Erre szétmentek. Azóta jönnek-mennek a nők, de inkább távol tartom magam tőlük. Néha még ma is eszembe jut az első, jól megvoltunk, de már velem sincs kapcsolata.

Szerintem akkor érdemes nyitni, ha már komolyodik a kapcsolat (és látható, hogy még akkor is van buktató...)

Az anyagi helyzet közti különbséget sokan írták, de én úgy gondolom, hogy ha kellően rugalmasak vagytok és nyitottak meg jószándékúak egymás felé, akkor ezt el lehet fogadni.