fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mit tegyek, ha még ennyi idő...

Mit tegyek, ha még ennyi idő után sem tudtam túltenni magam a halálán?

Figyelt kérdés

Pár hónapja elvesztettem az egyik barátomat. Nagyon fiatal volt, még a 20-at sem töltötte be. Én napokig csak sírtam, nem ettem, nagyon kikészültem, nem tudtam feldolgozni, hogy nincs többé. Még így majdnem fél év után is remeg a gyomrom, szörnyen félek a haláltól, nem látom a kiutat ebből a szomorúságból. Előtte is voltak problémáim, de ahogy Őt elvesztettem, az életem zátonyra futott, nem tudom elfogadni, hogy egyik nap még beszélünk a hétköznapi dolgainkról, másnap pedig a rádióból tudom meg, hogy a barátomat tragédia érte. Én nem tudok túllépni ezen, tegnap őrjöngésben törtem ki, mikor megnéztem egy közösségi oldalon a profilját és a vidám képei alatt az egyik hozzászólását, miszerint már készült az érettségire, több tucat "Nyugodj békében" követte. Én most ott tartok, hogy mindennap rettegek a haláltól, nem akarok meghalni, nem akarom, hogy a testem elrohadjon, mint valami állaté. Kérem, írjanak olyanok, akik elvesztettek valakit, hogy hogy sikerült feldolgoznotok, mennyi ideig tartott az "aktív" gyász és hogy mennyire sikerült belőle kilábalnotok, mert én már nem bírom ezt.

18 éves lány


2010. aug. 6. 14:20
❮ 1 2 3 ❯
 11/28 anonim ***** válasza:

Szia!

Én lassan 3éve veszítettem el az egyik legjobb barátomat. 16 éves volt. Nagyon nehezen sikerült túltennem magam rajta, napokig zokogtam, nem tudtam elhinni. Azóta be kellett látnom, hogy az élet megy tovább...ez az élet. Azóta mindig kimegyek a sírjához, és mindig végigfut az agyamon vmi amit annó együtt csináltunk. Szerintem ebből soha nem lehet "kilábalni". Ha egy olyan személyt veszítettél el, aki nagyon közel állt hozzád, örökre a szívedben marad. A fájdalom az idő teltével enyhülni fog..kitartás!


"mindennap rettegek a haláltól, nem akarok meghalni, nem akarom, hogy a testem elrohadjon, mint valami állaté."

A kérdésed ez a része kicsit megdöbbentett. A barátod elvesztése fáj vagy félsz a haláltól?

2010. aug. 6. 14:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/28 A kérdező kommentje:
Régebben nem féltem a haláltól, csak már egy ideje elég sok kudarc ér és most, hogy Ő sincs többé, abszolút a mélyben vagyok. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy van egy nagyszerű, vidám, életimádó, helyes srác, akinek mindig vannak céljai és mindig számíthat rá az ember és egyszer csak vége, ennyi volt. Én megőrülök, bárcsak minden másképp alakult volna. Gyerekkorom óta ismertem, mindig segítettünk egymásnak.
2010. aug. 6. 14:38
 13/28 anonim ***** válasza:

14:35ös hogy lehetsz ilyen?!

sajnálom ami veled történt/történik.. esetleg próbálkozz másik pszichológusnál

2010. aug. 6. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/28 A kérdező kommentje:
Nem értem ezt a rosszindulatot, ide jöttem, kiírtam magamból a gondolataimat, mert MÁR NEM BÍROM. Az, hogy Ő elment, ráébresztett, hogy mekkora szívás az élet. Fáj, hogy ez megtörtént és mindennap gondolok rá, nevetni úgy nem tudok, hogy ne jutna eszembe. Köszönöm, hogy ismeretlenül is belém rúgtok. Nem mindenki tudja túltenni magát a dolgokon, nem mindenki erős. Úgy látszik, ez a világ nem a gyengéknek van fenntartva.
2010. aug. 6. 14:46
 15/28 anonim ***** válasza:
78%
Gyenge vagyok, az élet szívás, nem tudok már többé nevetni stb stb stb. Blablablabla. Tömény önsajnáltatás. Így az életben nem leszel túl rajta. A gyásznak vannak fokozatai, te most az elutasítási szakaszban vagy. Magad ellensége vagy...
2010. aug. 6. 14:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/28 anonim ***** válasza:
100%

Azt jól ismerted fel, hogy MINDEN EMBER MEGHAL, az élethez a halál is hozzátartozik. (Ezt egy ismerösöm mondta, amikor egyik délután telefonon beszéltem vele és utána egy órával már halott volt, pedig kórházban orvosi felügyelet alatt állt - NEM öngyilkos lett, hanem egy rohamot kapott.)

Az egyetlen, amiért mégis érdemes élni, ha az életedet úgy alakitod, hogy valami pozitiv dolgot hagyj magad után. Keress értelmes elfoglaltságot, adj valakinek okot arra, hogy örüljön, tanulj és javitsd a világot, stb., ne azzal foglalkozz, hogy te is halandó vagy.

2010. aug. 6. 15:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/28 anonim ***** válasza:

úristen..előttem szóló..

előszőris őszinte részvétem:(

próbálj olyasmire gondolni,mivel énis átestem ezen miután a papám meghalt énis féltem a haláltól remegtem reggeltől fel sem keltemhetekig az ágyból iskolába se mentem..

nekem végülis párom meg a barátaim enyhítettek kicsit ezen..

próbáld meg azt nézni hogy ha te meghalnál akkor szeretnéd, hogy valakimiattad totál kikészüljön?

nem..persze ez egy hülye megoldás..de.. biztosan nemszeretné..és nekem a pszichologus semmit nemsegített :S

remélem neked menni fog ..

2010. aug. 6. 15:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/28 anonim ***** válasza:
neharagudj előző előttire értettem csak közbe beleírtak
2010. aug. 6. 15:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/28 anonim ***** válasza:
90%

Hi!

Szerintem is gáz, hogy ennyire magad alatt vágod ezzel a fát. Ok, hogy vannak "gyengék", meg nem olyan erősek, akik kevésbé teszik túl maguk rajta, de ez ami nálad van, ez már nem komplett. Bocs, de nem én vok az 1etlen, aki ezt írja.

pá

2010. aug. 6. 15:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/28 anonim ***** válasza:
Szia! Először is őszinte részvétem. Elhiszem hogy nehéz feldolgozni, én is voltam már így. Én a keresztapámat vesztettem el. Már 2,5 éve, hogy elment. Ha rá gondolok mindig eszembejut, hogy milyen volt... Kedves, nagyon okos és szeretett. Keresztanyám már vagy 10 éve nem foglalkozik velem (kb. akkor váltak el a keresztapámmal), azt még elfogadtam, hogy nincs keresztanyám, mert szinte alig ismertem, csak a keresztelőmről láttam róla videót, de ha ennyire nem érdeklem még most se, akkor Isten áldja... De ezt, hogy a keresztapám csak 44 évesen elhunyt, nagyon sokáig nem tudtam feldolgozni. Még néha most is rámjön, hogy látni akarom... Ha viszagondolok akkor eszembejut, hogy egy reggel csak jött egy hívás az élettársától... hogy meghalt. Apám (az Ő öccse volt keresztapám) csak sírt, én is alig bírtam visszatartani... Rengeteget sírtam a fürdőkádban, este a paplan alatt, és azt kérdezgettem hogy miért? Aztán jött a temetése... Teljesen össze voltam roskadva. A templomban csak sírtam és sírtam... Aztán eltelt egy év. Kezdtem felfogni, hogy nincs többé és soha nem láthatom viszont. De 2009 nyarán megint temetésre kellett mennünk, akkor a dédmamám halt meg. 93 éves volt, Ő szép kort élt meg. Szegényt még a halála előtt láttam 1 hónappal: alig bírt enni és feküdni. Lényegre térek: a temetés után volt ilyen gyászmise, beültünk a családommal. A közepe körül küzdöttem a könnyeimmel és csak a keresztapámra tudtam gondolni. A nővérem mellettem ült és észrevette hogy nagyon kivagyok. Persze egyből rájött, hogy ki miatt sírok. Szerencsére már nem sok volt hátra a miséből, és amikor kimentünk megnyugodtam. Akkor törtem leginkább össze miatta. Én megértelek és együttérzek veled. Hisz szinte ugyanazt éltem át, mint te. De hidd el, csak az idő segíthet begyógyítani a sebeket... De ez örök életedre benned marad. A halálra ne gondolj! Egyszer mindannyian meghalunk, valaki előbb valaki utább. Ezelől nincs menekvés. De ha csak arra tudsz gondolni, akkor ez az egész depresszió felőröl téged és az életedet. Ha nagyon úgy érzed, menj el pszichológushoz. Ő segíthet neked. Légy erős és tarts ki!
2010. aug. 6. 15:10
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!