Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogy közöljem a szüleimmel a...

Hogy közöljem a szüleimmel a döntésem?

Figyelt kérdés

Felvételt nyertem egyetemre pár nap múlva beiratkozás, de úgy jöttem el ide hogy belsőleg nem igazán állok erre készen. Van bennem félelem és kétely, szorongás, hogyha elkezdem és nem sikerül, akkor azzal megint csak csalódást okozom majd és nem biztos hogy 100%-ban oda tudnám tenni magam. Olvastam és előadásokat hallgattam milyen is lesz majd az egyetem és hirtelen elfogott az érzés, hogy én nekem ez már sok lehet itt a határ számomra... Felkészületlen és informálatlan voltam sokáig azzal kapcsolatban, hogy egyetemen tanuljak.


Persze bennem van az is, hogy, ha megsem próbálom, akkor azt fogom bánni, de fentebbi érzések olyan erősek, hogy magamat ismerve a tanulás rovására menne, de úgy jöttem ide hogy igazából nem gondoltam át mi is következik most, ha én ebbe belekezdek.


Saját magamra tettem súlyt,nyomást azzal, hogy egyetemre kell jönni, mert a családban többen is felsőfokú végzettségüek, illetve mert volt osztálytársaim jelentős része is egyetemre ment, de most hogy igazából eljutottam ide azon kaptam magam, hogy elképzelhető, hogy ezt mégsem nekem találták ki, nincs itt helyem.


Középiskolában elektrotechnikát tanultam 4 évig, illetve egy műszaki informatikai okj-s képzést is elvégeztem, tulajdonképp van 2 szakmám már. Tudom alapból sem könnyű középszintű végzettséggel munkát találni, különösen abban a helyzetben amiben most van a világ, de mégis mit tehetnék....


Mindezen rágódom már napok óta és még nem tudtam összeszedni magam lelkileg, hogy elmondjam a szüleimnek is ezt. Így valahokl már inkább le kellett írnom.


Szépen kérem, ha van valakinek ehhez valami gondolota amit megosztana velem, mondom tisztában vagyok azzal is hogy mekkora hibát követhetek el ezzel és okozhatok ezzel csalódást a családomnak, de abban reménykedem hogy megértőek lesznek, csak még nem tudtam magam meggyőzni, hogy ki tudjam mondani mindezt nekik is..



2020. aug. 28. 07:21
1 2 3
 11/23 anonim ***** válasza:
70%
Hidd el, a szüleidnek ez akkora csapás lesz, hogy egy pillanatra sem fognak békén hagyni a gyávaságod miatt. Az egyetemi stressz 1 évnél nem tartana tovább, addig tart megszokni, a szüleid viszont életed végéig naponta az arcodba fogják tolni, hogy megszöktél a saját jövőd elől.
2020. aug. 28. 08:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/23 anonim ***** válasza:
94%

Nyugi, az újdonság mindig ijesztő. Én ötéves koromtól kezdve arra az egyetemre akartam járni, amelyiken egy hónapja végeztem, mégis amikor elkezdtem, én is izgultam, hogy menni fog-e.

A TO segítőkész, nekem az oktatóimmal is szerencsém volt, olyan nincs, hogy valaki csak rossz oktatókat fog ki. Lesz sikerélményed is!! 😉😉

A hallgatók általában összetartóak segítik egymást, besegítenek a felsősök is.


Csak nyugi!! Írj privátban nyugodtan! 😉😉

2020. aug. 28. 08:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/23 anonim ***** válasza:
69%
Ha nem kezdesz tanulni, akkor el kell kezdened dolgozni. Majd azzal is nekikészülsz, és közlöd a szüleiddel, hogy bocs, de nem tudok dolgozni.
2020. aug. 28. 08:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/23 anonim ***** válasza:
85%

NE futamodj meg!

És NE beszéld be magadnak, hogy nem fog menni. Felvettek, miért ne menne? ELMÉLETILEG képes vagy rá, a többi CSAK tőled függ!

Igaza van annak, hogy 10-20 év múlva a kortársaid egyre előrébb fognak tartani, míg te megrekedsz a startvonalon. Az egyik verzió, ahogy a korábbi válaszoló írta, hogy "kitalálsz" magadnak egy "fedőstoryt", a másik meg az, hogy örökre beléd issza magát, hogy amikor ott volt a lehetőség, akkor megfutamodtál (és esetleg ezt életed más fontos eseményeinél is meg fogod ismételni). Vagy majd kínlódsz a munka mellett egy kevésbé színvonalas képzéssel, csak hogy mégis legyen valami papírod...

NE tedd tönkre az életed!

2020. aug. 28. 08:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/23 anonim ***** válasza:
86%
14 vagyok: ja, és nem a szüleid számítanak, MAGADAT készülsz épp lehúzni a wcn:( "Beárazni" magad egy életre, hogy megfutamodsz:(
2020. aug. 28. 08:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/23 anonymousreview60 ***** válasza:
71%

Félsz az ismeretlentől. #3 f@ß módon, de közölte az Igazságot. Neked önbizalomhiányod van vagy más miatti fóbiád. Ehhez pszichológus kell, aki 5-10 alkalom alatt segít rendberakni magadat annyira, hogy nem ß@rsz be az egyetemtől.

Emellett kérj segítséget (talán van az egyetemen mentorrendszer is), hogyan kell az egyetemen tanulni, a ZH időszakra, vizsgákra készülni.

Ha az első vizsgaidőszakban is félsz, akkor újra terapeutához mész, de az első 2 félév előtt ne szállj ki!

Ha a terápia alatt rájössz, hogy ez az egyetem neked sok, akkor tarts majd jövőre gap yeart, hogy rendbe tedd magadat és kitaláld, mit akarsz!

2020. aug. 28. 08:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/23 anonim ***** válasza:
91%
Amikor egyetemre jelentkeztem, mindenki mondta, hogy sokat kell majd könyvtárazni. Bementem körülnézni a Központi Szabó Ervin könyvtárba, ami tudvalevően egy fényűző palota. Gyönyörű mennyezetfreskók, stukkós falak, fényűző lépcsőház, katalógusdobozok tengere. Nekem meg fogalmam sem volt róla, mivel csak kis kerületi könyvtárat ismertem addig, hogy itt hogyan kell kikérni egy könyvet. Megkérdeztem valakit, aki ott olvasgatott, ő a katalógusdobozok felé intett, hogy ott keressem ki a könyvet, töltsek ki cédulát. Nem értettem, mit kéne a cédulára írni, és utána mit kell tenni a cédulával, szóval sírva kimentem onnan, és végigríttam az utat hazáig, hogy én ilyen fényűző helyen nem tudom megállni a helyem, alkalmatlan vagyok. Elkezdtem valahogy mégis az egyetemet, és az első évben végig tíz körömmel kapaszkodtam, hogy megmaradjak benn, egyszer meg is buktam. Mégis elvégeztem, nem is egy, hanem egyszerre három szakon, és a szakmámban a legjobbak közé kerültem. Cseppet sem voltam alkalmatlan, viszont beteges kisebbrendűségi komplexusom volt. Nekem nem volt pénzem pszichológusra, egyedül kellett leküzdenem az alkalmatlanság érzését. Hiába vagyok sikeres a szakmámban, a mai napig összeugrik a gyomrom, ha megszólal a telefon, és a főnököm keres, és mindig arra gondolok, na, most fog kirúgni. Ez valami személyiségbeli defekt, hogy alulértékeljük magunkat, és igen, meg kell vele küzdeni!
2020. aug. 28. 08:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/23 anonim ***** válasza:
80%
Neked nincs "döntésed". Csak kételyeid vannak - ami amúgy egy bizonyos pontig érthető is, de akkor is: szedd már össze magad!
2020. aug. 28. 08:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/23 anonim ***** válasza:
83%
Egyébként meg ha elég felnőttnek érzed magad egy ilyen "döntés" meghozatalához, az már a minimum kéne, hogy legyen, hogy ezt nyíltan közlöd a szüleiddel. Remélem, arra is van már terved, hogy ha nem tanulsz tovább, akkor mit fogsz kezdeni magaddal (a "valahogy majd lesz" az nem opció sajnos), mert az önálló döntéshozatal ilyen kellemetlenséggel is jár, érett emberek között legalábbis.
2020. aug. 28. 09:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/23 anonim ***** válasza:
87%
Én úgy gondolom, hogy bármikor mondhatod azt, hogy nem bírod tovább csinálni, mert nem oldódik a szorongás. De ha meg sem próbálod, az élből kudarc és csalódás, mert még csak nem is tudod pontosan, hogy mi az, amire előre azt mondod, hogy nem. Hosszú távon nem éri meg neked, hogy megfutamodsz már a tényleges tapasztalás előtt, mert beleforgatod magad a negatív gondolatokba. Mert akkor az egész életed ilyen lesz.
2020. aug. 28. 11:59
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!