Jogos a felháborodásom? Vagy én vagyok szívtelen?

Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert édesanyám pár hete elhunyt.

Albérletben lakunk, itt lakik a párja is 2 éve. Anyával ketten fizettük az albérletet, úgy, hogy én az idő nagyrészében benne sem laktam.

A párja mindenféle alternatív gyógyszereket ajánlott (a betegségére), több százezres összeg, kifizettem, ő semmit sem adott bele.

Az utolsó pár hónapban fizetett az albérletbe valamennyit.

A gyászban sem segít, sőt az engedélyem nélkül (szerintem kegyeletsértő) dolgokat csinált.

Pénzt is kért kölcsön, azt sem adta vissza. Egy-két személyes dolgot vett anyának, ezeket nem adtam neki vissza, mert tele van személyes, családi cuccokkal (telefon pl).

A temetést egyedül fizettem, többszázezer. Adott utána valamennyi pénzt (pár tíz ezer ft, de nem mondta, hogy ez a tartozása, vagy az albérletbe, vagy a temetésbe, hát elfogadtam, mivel az összes pénzem elment).

Na és az a gond, hogy most követelőzik, hogy neki mi jár a dolgokból, laptop, tv, ilyesmi, mert én mit képzelek, hogy mindent el akarok vinni.

Nem érti meg, hogy van még 3 testvérem is, akik egyébként lemondtak mindenről, mert pénzben nem tudtak támogatni, így nem kell nekik semmi érték.

És szó szerint, ebből van a vita mindennap, egy számomra szinte vad idegennel, hogy kisajátítja magának a cuccainkat, meg lelki ismeret furdalást csinál, hogy én őt kihasználom, mert anyának mennyit segített.

Erről ti mit gondoltok ?