Apám szerint adnom kellene neki legalább néhány ezret az eladott könyveim árából. Ez csak szerintem hülyeség?

Miért illene felajánlanom? Ennyi erővel, a neki adott tárgyat, ha eladná, mert már nincs rá szüksége, én is kérhetem, hogy legyen szíves adjon belőle valamennyit? Ugyan már. Nem kérnék érte pénzt, mert miután neki adtam, az övé, semmi közöm hozzá. Neki sincs semmi köze ahhoz a pénzhez, amiket a könyvekre kapok.

Szeretem apámat, ha megéli az időskort, segíteni fogom. Itthon pedig én mosok, mosogatok, söprök, pucolok, hogy neki ne kelljen, mert neki ez könnyítés. Közös programok pedig csak ritkán a kutyasétáltatás és a vásárlás, egyéb nincs, nem is igénylem. Nem azért, mert nem szeretem, hanem fingotok sincs róla, hogy milyen a személyisége, hogy a jószándék ellenére mit csinál, szóval ebben nem megyek bele.

Még tanulok. Munkahelyet pedig apám mondja ezerszer, hogy még ne dolgozzak, fogok eleget életem végééig. A zsebpénzemből költök és most a könyvek árából új, másféle könyveket veszek, ezen kívül a saját dolgaimat, mint pl: cipő, hogy ne neki kelljen megvenni, megveszem magamnak.

Erkölcsileg nem hiszem, hogy rossz vagyok. Ha a szakmámban dolgoznék, adnék haza pénzt, fizetném a vásárlást, raknék félre is. Ápolni is ápoltam, nemrég, amikor szüksége volt rá, hogy naponta én rohangáljak mindenhová, és én mentem, mert kellett.

Amikor még néhány éve eladtam a legtöbb plüssömet, azokat is ő vette nekem, mégsem kért egy forintot sem belőle ilyen alapon, hogy ő vette.