Jogos a sértődés, amiért nem vigyáztam rá? Írnátok neki?

Unokatesómnak van két (nagytestű) kutyája, akiket imád, gyerekeinek tekinti őket és általában viszi mindenhova őket magával. Mivel nem dolgozik, velük van kb egész nap. Ezzel nincs is gond szerintem, inkább ez legyen, minthogy verje, bántsa őket. Az utóbbi fél évben 2-szer megkért, hogy vigyázzak már rájuk, ezek ilyen 3-4 napok voltak maximum. És nagyon elfáradtam... Én is itthon vagyok, és mondta, hogy akkor csináljam azt, hogy elmegyek a házához reggel kocsival, hazasétálok onnan a két kutyával, itt vannak egész nap, majd este vissza. Mellé még napközben sétáljak velük legalább 15 km-t.

Nekem van 3 cicám, akik ki nem állhatják a kutyákat (nem csak őket, semmit). Ki-bejárkálnak, hozzá vannak szokva, hogyha az ajtónál állnak, valaki kiengedi őket. Ahhoz nincsenek, hogyha kimennek, akkor két 40 kg-os kutya elkezdi őket kergetni... Mert ez van, unokatesóm meg legyint, hogy "majd elszaladnak úgyis". De az én macskáim ne meneküljenek a saját otthonukból... Már ez is bosszantott, utána az, hogy de engedjem be őket a házba is. Ő sosem engedi be őket, be sem mehetnek. Kinti kutyák, séták alkalmával is a létező összes csatornába, pocsolyába belementek és megvan az a tipikus kutyaszaguk. Nálunk lent minden fehér/vajszínű, szóval gondolhatjátok... Ez így egésznapos elfoglaltság, 150%-on figyelnem kell rájuk, nagyon elfáradok. Plusz ez, hogy a melegben sétáljak húsz kilométereket, mert különben felássák a kertet...

Most elutazott két hétre, és előtte megkért, hogy vigyázzak már rájuk. Akkor még azt mondtam, hogy átgondolom, de sok kedvem nem volt hozzá. Közben a barátom talált egy last minute utat, első közös nyaralásunk és írtam unokatesómnak, hogy inkább kérjen meg mást most, mert elutazunk mi is. Teljesen normálisan írtam, erre annyi válasz jött, hogy "valahogy érezte, hogy ez lesz". Arra nem válaszoltam, majd 2 nap múlva megint írt, hogy neki ez rosszul esett nagyon és hogy ő egyáltalán nem tehernek éli meg a kutyáit, nem érti, hogy én miért és hogy ha én kértem volna, hogy vigyázzon a cicákra, ő szónélkül segít. Ezt már meg sem nyitottam, aztán írt megint (még aznap), hogy de ettől függetlenül ő nem haragszik rám, majd este ismét, hogy ez neki akkor is rosszul esik. Aztán a következő nap, hogy már nem is kell reagáljak semmit, nincs rá szükség. Jó, gondoltam befejezi, de most egy barátnőmmel üzenget... Meg mástól is hallottam vissza, hogy most akkor én vagyok az ellenség, mert lehordott mindennek, amiért nem vigyázok a kutyákra. Úgy, hogy még nagyban nyaral. Előre félek mi lesz, amikor hazaér.

Nem akartam neki válaszolni, mert elhiszem, hogy neki a kutyái a legfontosabbak, de nekem már pár napot vigyázni rájuk is teher volt. Összehasonlítani őket macskákkal hülyeség, mert a macskáim egész nap alszanak, maximum annyi a gond velük, hogy hangosan nyávognak, ha nincs kint nekik friss ropi.

A párom szerint hagyjam, most elindít egy lejárató-kampányt, utána talál mást, akit kibeszélhet. Csak ez meg annyira rosszul esik, mert korábban tényleg szívesen segítettem neki, most meg kibeszél másoknak.