Hogyan lehet megelőzni a válást?

Ismerd meg jól azt a férfit, akihez hozzámész.

Egyik alapvető probléma lehet, ha a felek nem illenek össze.

Ha már házasok vagytok, akkor pedig ne hidd, hogy elengedheted magad és már minden mindegy (megjelenésed, viselkedésed), legyél a házasságban is ugyanolyan kedves, mint előtte!

Ha komolyan érdekel a téma, ajánlom figyelmedbe Mihalec Gábor könyveit.

A mínusz egyedik pont a megfelelő párválasztás. :)

Elcsépelt közhelynek tűnhet, de az azonos értékrend és hasonló családi háttér nagyon jól meg tudja alapozni a hosszútávú jó házasságot.

Természetesen 100% garancia ez esetben sincs, de ha az alapok jók, akkor eleve jobb eséllyel lesz jó a házasság.

Nem csak a feleségnek kell azért TENNIE, hogy jó legyen a házasság - hanem mindkét félnek. Folyamatos "munka" van abban, hogy egy házasság mindkét fél számára boldog és kiegyensúlyozott maradjon. És itt most nem a mosogatás vagy a takarítás megosztására gondolok "munka" alatt. :-)

Kell hozzá sok tolerancia, hogy elfogadjatok egymástól olyasmit is, ami nem pont egyezik a pillanatnyi kedvetekkel, szándékotokkal. (Itt persze ne alapvető erkölcsi v. anyagi nagy döntésekre, kérdésekre gondolj) És persze fontos, hogy egy-egy (óhatatlanul előforduló) nézetkülönbség esetén ne azonnal az "akkor elválunk" -ot vágjátok egymás fejéhez. Mert nagyon sok esetben létezik megoldás, csak kell hozzá higgadt vita- és kompromisszumkészség.

Na, remélem, nem tűnik túl mázas általánosságok sorának :-D :-D, amit leírtam....

Az azonos értékrend nagyon sokat tud számítani.

De ezen kívül kell türelem és türelem.

Ha ez a 3 dolog megvan,akkor szerintem jó lesz a házasság.

Először is fogadd el, hogy nincs tökéletes ember (te sem vagy az) és nincs tökéletes kapcsolat. Egy évtizedekig tartó együttélés, házasság olyan intenzív testi-lelki kapcsolat, hogy szükségszerű, hogy vannak veszekedések, sőt akár hosszabb-rövidebb ideig tartó hullámvölgyek.

Először is nagyon fontos, hogy te is és a párod is úgy viszonyuljatok a kapcsolathoz, hogy ha abban problémák vannak, akkor azt együtt meg kell oldani. Nem elmenekülni kell (munkába, haverokhoz, szeretőhöz), hanem egymással kommunikálni.

Nagyon fontos, hogy meg tudjatok egymásnak bocsátani. Hogy ne maradjon bennetek tüske. Ideális esetben, ahogy mondani szokták "ne menjen le a Nap a ti haragotokkal" - vagyis este mindig béküljetek meg. Vagy legalábbis nagyon erősen törekedjetek rá.

Aztán: ne akard a párodat átnevelni! Ez elég gyakori hiba nőknél. Ő férfi, más a gondolkodása, más az érzelemvilága, másként éli meg a dolgokat. Tiszteld őt a maga férfi-mivoltában.

Nagyon fontos, hogy kölcsönösen tiszteljétek egymást. Lehet, hogy ez meghökkentő lesz, de a tisztelet talán még a szeretetnél, szerelemnél is fontosabb.

Pl. ha tiszteled, akkor ha mérges vagy rá, akkor sem szidod alpári módon. Ha bajod van az anyósoddal, akkor a róla való véleményedet kulturáltan mondod el a férjednek, és tekintettel vagy arra, hogy neki mégiscsak az édesanyja. Nem szidod a családját, barátait, világnézetét, politikai véleményét, vallási hovatartozását. Ha valamelyik rokonáról (barátjáról, általa kedvelt politikusról) rossz véleményed van, kulturáltan mondod el neki ezt. Ehhez egy adag önfegyelem is kell, szóval jó, ha az is van benned.

Tegyetek gesztusokat egymásnak! Pl. férjed nem szeret színházba menni, te igen. Jöjjön el a kedvedért. Máskor meg te menj el vele olyan helyre, ahová magad kedvéért sose mennél, de a férjed szeretne. Nem kell mindenhová együtt menni, de alapvetően sok közös élményetek legyen, szabadidőtöket nagyrészt (de nem kizárólag) töltsétek együtt.

Értékrendetek hasonló legyen. Családhoz, rokonsághoz való viszony, kapcsolattartás mértéke, gyakorisága. Gyerek fontossága a családban, gyereknevelési elvek. Pénzhez, pénzen megvehető dolgokhoz való viszonyulás. Külsőségeket mennyire tartjátok fontosnak (divatos ruhák, státuszszimbólumok jelentősége). Otthonhoz, rendhez, tisztasághoz való viszony. Házimunka megosztása. Ezek mindegyikében úgysem lesz teljes egyezés, de jó, ha nincs túl nagy és túl sok eltérés.

Két kifejezést örökre törölj ki a szótáradból: "csak azért is" és "csak azért sem"!

Rengeteg rombolást csinál kapcsolatában az, aki rendszeresen ezekkel (vagy ezekkel egyenértékű) kifejezésekkel próbálja az akaratát érvényesíteni.

Legyél nyitott a jelzéseire, és mindig legyen benned képesség az önreflexióra. Pl. kisbabátok születik, átrendeződik az életetek. Te félted a kisbabát, vele akarsz aludni a gyerekszobában. Férjed ingerült lesz emiatt, és feszült lesz a légkör otthon. Na, ilyenkor kell tükörbe nézned és rájönnöd, hogy mi miatt menekülsz a hitvesi ágyból. Eddig is gond volt köztetek, csak nem vallottad be magadnak? Ne söpörd a szőnyeg alá a problémát azzal, hogy te csak a gyerek miatt csinálod!

Más. Sokat aggodalmaskodsz a gyereked miatt? Miért van benned ennyi aggódás? Miért van benned megfelelési vágy? Nem bízol önmagadban, hogy jó anya vagy? Miért? Eddig is kevés pozitív visszajelzést kaptál a férjedtől (vagy még régebben szüleidtől, tanáraidtól), hogy te egy értékes, talpraesett ember vagy? Vagy anyósod előtt akarsz bizonyítani? Miért? Tartasz a csípős nyelvétől? Tudat alatt versengsz vele, le akarod győzni?

Jó, ha rá tudsz jönni, egyes cselekedeteidet, érzéseidet milyen tudatalatti erők okozzák.

És természetesen fontos, hogy a férjed is tartsa be ezeket, amiket leírtam.

És ahogyan a jó szülő nem akar TÖKÉLETES szülő lenni, csak "elég jó szülő", úgy ne törekedj arra, hogy TÖKÉLETES házasságod legyen, mert akkor színtiszta görcsölés és aggódás lesz az egész. Arra törekedj, hogy elég jó házasságod legyen, ahová jobb hazaérni, ha otthon van a másik, mintha nincsen. Ez látszólag minimalista gondolkodás, pedig valójában nem is olyan kis dolog!

#1, #2 igaza van azt már nem szeretném még egyszer leírni.

100%-os garancia sosincs ugyanis idővel változnak az emberek és lehet, hogy nem abba az irányba változnak, ahogy egymásnak jó lenne. Ezt úgy meg lehetne előzni, hogy vannak közös érdeklődési köreitek és intellektuálisan sem hanyagoljátok el egymást így nem fejlődhettek el egymástól annyira.