Elméleti kerdes. Ha nem segitett anyud vagy tesod mikor ràszorultàl, de mondjuk nagyid igen amire tesod irigy, te segitenél nekik ha hirtelen meggazdagodnal es a penz nem szamitana?

Csomóan beírták, hogy nekik is be kell osztani a pénzt és ha nem fér bele, akkor nem fér bele, és ne szóljon bele senki, nekem ez ezt jelenti.

Pl a kávéfőzős példa. Nekem is gyűjtenem kellene egy jobb kávéfőzőre, de eszembe nem jutna, hogy megvegyem, ha felhívna a testvérem, hogy nincs pénze, és küldjek már neki 5000 forintot, hogy kihúzza fizuig. Az lenne a válaszom, hogy oké és küldenék neki 10 ezret, a kávéfőzőt meg megvenném jövő hónapban.

"Nem, nem adtam volna en sem belole a testvéremnek, mert ha neki adok, én nem tudom magamat ellátni. Miért helyezném őt magam elé? Miért az én hibam az, hogy ő nem tudja beosztani a pénzét?" - konkrétan ezt írtad, ebben nyoma sincs annak, amit most írsz. És ha 300 km-re van tőled, akkor hogy adsz neki enni? Feladsz postán két babkonzervet?

Bocsi, nem ellened irányult amúgy a dolog, de általánosan eléggé elszomorító, ahogy a többség a családjához viszonyul ezen az oldalon, számomra megdöbbentő...

Ezt arra írtam, hogy a kerdezo háborgott azon, hogy a testvére előtte vett legkondit. Továbbra is tartom, hogy az én pénzemet én osztom be. Én tudom, hogy az az x összeg nekem mikor mire elég. Nem, soha nem fog elém kerülni a fontossági sorrendben a testvérem, pláne ha iylen a vsizonyom beke mint a kérdezőé. Alapból utaljak egymást, ez süt minden szavából.

De amúgy ha 300 kilométerre van tőlem, akkor mókás maga a gondolát is, hogy tőlem akar kerni és nem a munkahelyen kér fizetés előleget. Meg az is kérdés, hogy hogy sikerült oda jutnia, hogy ne legyen pénze a hónap végére ennivalóra. Ha látom előre, hogy kevés a pénzem, akkor úgy osztom be, hogy elég legyen. Írtam korábban, hogy voltam egyedülálló anyu minimálbérrel, mégis mindig megoldottam, hogy a gyereknek legyen rendesen ennivalója. Igen, volt hogy ez azt jelentette, hohy kenyéren és vizen éltem, volt hogy rizsen és volt, hogy pár napig semmin. De nem szidtam senkit, nem más hibája, ha én rosszul szervezem meg az életemet.

Meg mg mindig erdekes az is ám, hogy ha olyan xar viszonyban vannak, akkor egyáltalán hogy jut eszebe pont tőle kerni....

"Nincs rossz kapcsolatunk."

De, rossz a kapcsolatotok. Ha nem lenne az, akkor nem tettek volna ilyet veled. Ha tényleg 5 ezerről van szó és tényleg kajára kellett, akkor elfogadhatatlan, hogy egy családtag nem ad. Nem kötelessége adni persze, de ahol nem érzi kötelességnek meg hablatyol, hogy azért nem ad, mert nem szeret pénzt kiadni, akkor az nem egy jó testvéri kapcsolat. Kizárt, hogy ne legyen neki ennyi pénze, nekem 14 évesen is volt, pedig aztán az én családom extra csóró volt.

De én már ezt sem értem:

"es minden lottonyertes minimum, hogy gondol a rokonaira is, szoval te adnal nekik milliokat igy ezek utan"

Miért is kellene akárkinek is akármennyit adni, ha nyerek a lottón? Főleg ilyeneknek, de amúgy is. Mi ok lenne rá? Max meghívnám azokat, akik a mindennapjaim része egy ebédre egy étterembe. Égetné a zsebed a della, vagy miért osztogatnád szét, ha lenne? Jó az még későbbre is, élhetnél passzív jövedelemből.

Aki vesz egy klímát, az valószínűleg nem az utolsó filléreiből veszi, és van pénze az elkövetkező 5 napra.

Ha arról lenne szó, hogy a testvérem vagy akár csak itt az egyik szomszédomnak 5 napig nem lenne mit ennie, gondolkodás nélkül adnék. Pedig mi sem állunk az anyagi helyzet magaslatán.

Nem utolsó sorban a kérdező kölcsön kérte azt a pénzt. És csak 5 napra.

Veled értek egyet kérdező, írtad valahol az elején, hogy annak a hölgynek adnék a nyereményből, aki neked segített.

De tudod, nekem mocsok természetem van, és vennék egy klímát a testvéremnek, hogyha véletlen elromlana a klímája, ne kelljen kiadnia a pénzt...(Nagy piros masnival átkötve, mint az ámerikai filmekben szokás.:D)

Amúgy szerintem én akkoriban regisztráltam ide, mert hasonló történet rémlik nekem.

Szerintem én sem adnék. Nem tudom ki az idősebb testvér, de illik segíteni. Ha valakinek légkondira telik, akkor biztosan tudott volna adni neked néhány forintot vagy valahogy segíteni. Ez attól is függ, hogy neked mire kellett. Elképzelhetetlennek tartom, hogy éhenhaltál volna anélkül, különben nem írnál ide ki kérdést.

Egyetemista voltam, amikor csupán a tanulmányi ösztöndíjam volt, ritkán költöttem, és a és a 7 idősebb nővérem kért tőlem több mint 20.000 Ft-ot, csupán azért nem adtam, mert nem adta vissza a másik tesómnak és Zewa WC-papírt meg Zewa-zsebkendőt vesz...pedig a tesóm, de nem volt szívem ilyen természetű embernek odaadni azt a pici pénzem, amit az 5 egészes átlagomért kaptam.