Vissza lehet ütni vagy szó nélkül tűrni mert gyerek vagyok ő meg az anyám?

14:27 IGAZAD VAN!!!

De kérdem én h akkor miért élnek vissza ezzel a kedves 'anyukák' ...?Miért kell a saját gyerekére kezet emelni?Akit ő szült meg.Basszus én sose fogom megütni a gyerekem basszus inkább vegye el az isten a két kezemet.

Én 31 éves nő vagyok. Nekem több kisebb testvérem is van. Anyánk vert és hasonlóan idegbeteg volt, mint a kérdezőé. Évekkel ezelőtt meghalt. Volt amelyik testvérem még kicsi gyerek volt. Felneveltem őket, mivel apánk is rég halott. Megbénított a gyűlölet, amit anyám iránt éreztem. Végül spirituális lélekgyógyász segítségét kértem, aki semmit sem tett meg helyettem, csak segített, hogy meg tudjak bocsátani. Sikerült. Megtisztultam. De nagyon nehéz évek állnak mögöttem, és gyanítom, még előttem is.

A konkrét kérdésre, hogy visszaüss-e... azt mondom, ha visszaütni nem is, de ha egy erőteljes szorítással vagy rántással, megfelelő időben tudtára adod, hogy lassan felnőtt férfivá érsz és a fizikai fölényed tudatában vagy, talán alábbhagy a terrorral. De lehet, az lenne a jó, ha meghúznád magad és igyekeznél minél előbb távol lenni tőle, ez a legjobb megoldás.

Kitartás, ami nem öl meg, az erősít.

14:25

Hogy én milyen anya vagyok, azt az én családom döntse már el, ne te.

Csak egy kis ízelítő:16 évesen szültem, a fiam most 17 éves, de soha még meg nem bántott volna, és én sem őt.Ilyet el sem tudok képzelni, hogy az én fiam engem leribancozzon, és én még a kezem az életemben nem emeltem rá.Mindenkinek ilyen kapcsolatot kívánok a gyerekével, mint az enyém.De azt gondolom, hogy talán a kérdezőnek is van esetleg hibája, amiért az anyja vele ilyen, a másikkal meg olyan?És igen azt mondom, hogy aki le szarkupacozza, meg ribancozza az anyját, annak nem kötelező a kenyerét sem enni.

Az pedig a te szegénységi bizonyítványod, hogy engem minősítesz ismeretlenül.