Az én macskáim miért kevésbé fontosabbak, mint az ő kutyái? Meddig tűrjem csendben?

Unokatesómnak van két farkaskutyája, 40-45 kg mind a kettő és hatalmasak. Nagyon okosak, ez tény és való, de a macskákat ki nem állhatják. Nekem pedig van két cicám... Ők alapvetően benti cicusok, kint nagyon "bénák" (pl. nem tudnak fára mászni, ha megijednek valamitől, akkor sem elszaladnak, hanem lefagynak és várják, hogy értük menjek). De amikor jó az idő, kimennek a teraszra és néha átmennek a szomszéd nénihez is. Tud róluk, nem zavarják egyáltalán, igazából örül is nekik, azt mondja. Egyik szomszédnál sincs kutya körülöttünk, szóval alapvetően nyugis az életük. Viszont az utóbbi 2 hónapban az unokatesóm minden egyes nap itt van... Szakítottak a barátjával, a szülei messzebb élnek és mondja, hogy mennyire egyedül van és unatkozik otthon. Ezért általában reggel lecuccol hozzánk, és itt van este 6-7-ig. Nekem már néha ez is sok, mert én szeretek kicsit egyedül lenni a gondolataimmal, vagy csak úgy lenni csendben, nézni valami limonádé filmet, vagy olvasni stb. Ő meg mindig beszél, csináljuk ezt, csináljuk azt, most főzzünk, menjünk el futni, tornázzunk... Én nem ilyen vagyok, 18 éves korom óta egyedül élek és hozzászoktam ahhoz, hogy megvan a megfelelő "én-időm". De nem baj, azzal nyugtatom magam, hogy majd szeptembertől kezdődik megint az egyetem és újra nyugi lesz. Viszont ami a legjobban zavar, hogy mindig hozza a két kutyát és egyáltalán nincs tekintettel a macskákra. Hogy "majd elszalad, ha odamegy a kutya", meg "jajj semmi bajuk nem lesz, ha kint vannak egész nap". A kutyák alapvetően kint vannak náluk a kertben, de itt ha látják, hogy bejövünk, ők is jönnének. Mivel a nappali úgy van itt, hogy körben végig üveg van és egy hatalmas üvegajtó, kicsit agyvérzést kapok, amikor elkezdik az üveget kapargatni, meg nyálazni összevissza. De ha bejönnek, akkor szaladnának a macskák után, felborítanak mindent, melegük lesz rögtön és mivel szinte minden nap úsznak, megvan az a tipikus kutyaszaguk is. Plusz hála a jó időnek, hullik a szőrük is mindenhova... :) Az unokatesóm nem foglalkozik velük, ha itt vannak, mert hogy ő bízik a kutyákban, de én olyankor 150%-on arra figyelek, hogy hol vannak a macskák, mit csinálnak, el ne kapják őket a kutyák. Ha le is jön valamelyik az emeletről, akkor koordinálom őket, nehogy odajöjjenek. Ez is zavar, hogy így nem bírnak csak úgy odafeküdni az ölembe, nem tudunk játszani a fűben, tisztára el vannak hanyagolva. Kicsit olyan, mintha lenne két gyerekem, de minden nap jönne vendég kisgyerek és én csak azzal foglalkoznék. A különbség, hogy a "vendég kisgyerek" nem nyírná ki az én gyerekeimet, ha közel kerülne hozzájuk.

Az anyám azt mondja, hogy milyen rossz neki (mármint az unokatesómnak), hogy egyedül van és úgy örül, hogy most ilyen jóban lettünk. Én is sajnálom, de ez a kutya-téma borzasztóan zavar. Mert hogy ő nem akarja őket otthon hagyni egész napra egyedül... Jó, csak én meg a macskáimat nem akarom egyedül hagyni.