Ti mit gondoltok egy olyan anyáról, akinek fontosabbak a növényei, mit a családtagjai?

Azért kérdem mert nem igazán tapasztaltam anyán kívül még olyan embereket, akik ennyire imádja a virágjait. Szóval vajon miért lehet valaki ilyen?

Én anyám nagyon imádja a növényeit és a kertjét. Olyannyira hogy prioritást élveznek az egész családban. Nem érhetünk hozzájuk, nem közelítjetjük meg őket, nem tehetjük nagyon arrébb őket. Ami addig oké, amíg nincsenek útba, de sajnos nagyon sok növény problémát okoz itthon. A bejárati ajtó előtt van egy egész sövény, ami tavasztól késő nyárig tele van méhekkel. Húgom nagyon fél a méhektől, fóbiás, emiatt majdnem egész évben ki sem meri tenni a lábát az udvarra, csak nagyon ritkán, de akkor is egyből menekül be, nehogy megcsípjék. Emiatt 9 évesen egész nap bent van sulin kívül és szabadidejében csak a házon belül mer lenni. Ajánlottuk hogy vágjuk le, de anya mondta, hogy ő öngyilkos lesz vagy idegösszeroppanása lesz, ha mi a kertben bármihez is hozzányúlunk, amit ő évek munkája alatt megcsinált. A másik hogy van aranyesőnk az utcai kerítésnél, és a gyalogosok, akik erre járnak többször panaszkodtak, hogy nem tudnak normálisan közlekedni, mert kilóg az utcára , de anyának esze ágában sincsen rövidíteni rajta. Aztán már sok helyen a kertben csak lehajolva lehet közlekedni, mert a kerti járda egy részénél a fenyőfák behajlanak a járdára és sokszor majdnem kiszúrja a szemünket. Aztán volt hogy egy napig senki sem tudta megöntözni a benti növényeit és több napig sírt, hogy mind meghalt meg hogy mennyire szemetek vagyunk, hogy ezt tettük vele. (amúgy meg semmi baja sem lett a virágoknak)

De ami ma történt, az a legdurvább. A fürdőszobában is van nagyon sok cserepes növény, és nagyon sok abból belóg a szemünkbe, akkor is amikor bemegyünk a fürdőszobába és akkro is amikor a tükör előtt állunk. Apa megelégelte és levágott pár belógó levelet. Ezt anya észrevette most este és olyan hisztirohamba tört ki, mint valami 5 éves. Konkrétan idegösszeroppanást kapott és folymatosan sír, káromkodik velünk, mint valami elmebajos. Kérdezgeti hogy hogy tehettük ezt vele, miért érdemelte ki, hogy egy ilyen családja van, és más szép lelki terrort nyom. Még most is hallom, hogy a szobájában az ágyban sír csak pár levágott levél miatt. Félek, hogy anya nagyon erős szankciókat fog bevetni ellenünk, mert ilyenkor ő kollektívan adja a büntetést, vagy kollektívan vagyunk bűnösök, hiába csak apa a tettes :\

Velünk nem foglalkozik enbnyire, ha valaki nagyon beteg vagy baleset éri, magasról letoj minket, de ha a növénynek leesik egy levele, akkor gyászol. Miért és mi vált ilyet ki valakiből?