Aki nem spórol a gyerekeinek lakásönerőre, az miért nem?

Szülőként nem értem az ilyeneket.

Nekem alap, hogy mindent megveszek a gyerekemnek, amit csak tudok, hogy ne kelljen küzdenie érte. Aki irigykedik meg nem támogatja a gyerekét, az nem tudom minek szült.

Azt se tudom megérteni, akinek semmire nem futja. Ha ennyire csóró, akkor ez gyerekvállalás előtt nem tűnt fel neki?

Ezt a tanulást meg felejtsük már el :) nekem is van diplomám, kemény havi 15 000 ft volt a kollégium. A tanulmányi ösztöndíjam 40 000 volt, ha ügyes voltam :) és még cigire is futotta. Szóval nem tudom sokan mit arcoskodnak, de akinek ez sok, az nem tudom egy autót hogyan képes fenntartani.

Nekem pl. a szüleim azt mondták az ösztöndíjamat tegyem félre, ők azzal tudnak segíteni, hogy az egyetemi évek alatt is eltartanak. Nekem ebből volt pénzem az induláshoz, de a képzés sincs feltétlenül mindenki számára ingyen.

Szerintem nem kell, hogy elvárás legyen, hogy egy szülő mindent a gyereke popója alá tegyen. Az kéne, hogy elvárás legyen, hogy olyan gyereket engedjen ki a kezei közül huszonx évesen, aki jó alapokkal rendelkezik ahhoz, hogy megtudja teremteni magának a létszükségleteit.

Ha egy szülőnek választania kell, hogy mire tegyen félre, akkor erre és arra, hogy nyugdíjas korában anyagi biztonságban legyen, ne kelljen a gyerekeire támaszkodnia.

Egyébként az én szüleim is eltették nekem takarékbetétkönyvben azokat a pénzeket, amiket néhány éves koromig kaptam. 14 évesen számlát nyitottak nekem és át tették oda a kb. 240 ezer forintit. Na most amíg a 90-es években az még igen jó pén volt, mire 2017-ben eljutottunk a lakásvásárlásig, sajnos már nem húzott ki minket a csávából, szóval ha valami, akkor a pénz befektetés nélküli gyűjtögetése a lehető legrosszabb taktika. Elértéktelenedik mire szüksége lenne rá a gyereknek.

"Az kéne, hogy elvárás legyen, hogy olyan gyereket engedjen ki a kezei közül huszonx évesen..."

Ez így van, de sokan úgy értelmezik, hogy ezt 18 évesen kell csinálni. Pl az én szüleim onnantól egy fillérrel nem segítettek.

Anyámék maguknak vettek még egy családi házat. Nem tudom minek, a jelenlegi 250nm-en (szuterén, fszt, tt) sem tudnak mit kezdeni magukkal ketten, de kellett ez 2 évvel azelőtt hogy egyetemre mentem. Örökségből tanultam, amit nagyszüleimtől kaptam, de azt is hatalmas harcok árán mert ugye anyaek “kezelték”. Szóval kb éheztem egyetemen, mindenféle alja munkákat vállaltam hogy jusson alap dolgokra is. Öcsém idén kezdett, mikor megkérdezte mire számíthat, mondták neki, kérjen tőlem én már jól keresek 🙂

Nem valószínű hogy lesz gyerekem (nem volt előttem jó példa nem tudom hogy kell jó szülőnek lenni), de ha lenne, születésétől félretennék, havi 10-20 ezer nem sok (2 nadrág, pár doboz cigi, 3 pizzázás, 2 mozi stb) de sok év alatt helyes kis összeg gyűlne belőle.

62 vagyok.

Nem biztos, hogy mérvadó a véleményem, mert mérnök páros vagyunk, de mi pl. pályakezdőként tragikus bérért szobát béreltünk, így kettőnknek kellett 70 ezer forintot kigazdálkodni erre kb. Aztán ahogy telt az idő nőtt a fizunk és tudtunk mindig egy picit előrébb lépni, sokszor erőn felül megtakarítani. Így 3 év alatt jött össze a minimális önerőnk és hitelre vettük meg a lakásunkat. Ma már nagyon könnyű helyzetben vagyunk, mert a fizeteséink mostmár azért átlagon felüliek, jól elvagyunk. A mi baráti társaságunk 90%-ban így jutott saját lakáshoz, nagyon kevés helyen tudtak a szülők besegíteni anyagilag.