A városban élő idősebbek/nyugdíjasok miért nem adják el a hatalmas, drága fenntartású házaikat, hogy támogassák belőle a fiatalabb generációt?
Igazából megértem, hogy nagyon nehéz megválni egy háztól, amibe az ember az egész élete munkáját belefektette, de mi értelme annak, hogy sok 50-60 feletti pár él a drága 3-5 szobás emeletes házakban, miközben a gyerekeik és unokáik meg örülnek, ha hozzá tudnak jutni valahogy egy kis 1-2 szobás panelhoz, ahova még gyereket is alig lehet vállalni?
Mielőtt jönne a személyeskedés, nekünk szerencsére van saját otthonunk, de azt látom, hogy a szüleim és anyósomék környékén is mindenhol idősek laknak ezekben a hatalmas családi házakban, miközben a családok meg belvárosi lakásokban nyomorognak. Dehát mikor legyen az embernek családi háza, ha nem akkor, mikor éppen családja van? Mintha felcserélődött volna a rendszer.
Mivel az az Ő házuk, és te csak ne mondd meg, hogy adják el és támogassanak, mert az ÖVÉK és lehet, hogy fájni fog amit mondok, de majd csinálnak vele amit akarnak. Lángelme. Nehogy már kiköltöztesd onnan őket.
1. Hova mennének a nyugdíjukból? Hozzátok? Akkor meg az a baj hogy nem élnek külön. Ezt a kérdést úgy veszem, hogy te csak magadra gondolsz, azokra akiket meg kiakarsz költöztetni azokat meg pont leszarod.
Jó, de mire megöröklöd, te is vagy már akár 50-70 éves, akkor mire mész egy házzal? Odaadod a gyerekeidnek, hogy legalább nekik könnyebb legyen.
Neked akkor már majdnem mindegy, túl vagy azon a koron, amikor a családalapításba még besegített volna bármiféle támogatás.
"Gondolom 50 évesen majd te is önként vonulsz a garzonba, a pénzedet meg szétosztogatod.🙂"
Mi alapból úgy indulunk neki az egésznek, hogy inkább van kisebb házunk, semmint 150+-os hodályunk, de a fenntartása mellett szeretnénk rendszeresen félretenni a gyerekeinknek, hogy nekik ne kelljen azon tipródniuk, hova és mikor tudnak családot alapítani.
Ha nem tudnánk támogatni őket, akkor igen, azt tervezzük, hogy ha fájó szívvel is, de igen, eladjuk a sajátunkat és megyünk kisebbe. Inkább, minthogy a gyerekem ne tudjon saját családot alapítani csak azért, mert bár tisztességesen dolgozik, abból nagyon nehéz ingatlanhoz jutni.
De ez nyilván az én gondolkodásmódom.
Szerintem hihetetlen pofátlanság lenne ilyet egyáltalá elvárni a szülőktől.. Az az ő házuk, ők dolgoztak meg ére, ő életük, teljesen megérdemlik. 50-60 év pedig még egyáltalán nem öreg..
Azért ilyen a tendencia kérdező, mert mapanság a fiatalok többsége nem akar előrébbjutni, hanem várja a mannát vagy az államtól vagy a szüleitől.
Belegondolok hogy én 30 éves vagyok, párom 51 (íteljen el aki akar...), 2 éve vagyunk együtt. Ő pont azóta "kezdett el élni" amióta velem van. Pl eddig csak max Görögországig ment nyaralni, idén ha minden oké lesz megyünk a Távol Keletre, és már azt tervezi hogy jövőre Amerikába megyünk.
És ha a munkát nézzük, fürgébben és többet dolgozik mint a többi huszon éves.
Nem tudom elképzelni hogy mivel ő már "öreg", úgy élje az életét ahogyan te lefestetted kedves kérdező...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!