Mért tanácsolja itt mindenki hogy költözzön el a másik ha elmúlt 18? Mért tekintik élősködésnek azt hogy fősulira jár? Náluk a szülői felelősség 18 évig tart? Szerintük mindenki megteheti?

Teljesen egyetértek veled kérdező. Én is elmúltem már 18, gyerekem van, de sose jutna eszembe 18 évesen elhajtani otthonról vagy elvárni, hogy a suli mellett keresett pénzét nekem adja le (pedig nem vet fel a pénz).

Én úgy vettem észre, hogy nem is a fiatalok buzdítják egymást erre, hanem pont azok a nők, akik évekkel ezelőtt azt szajkózták, hogy ahhoz, hogy gyereket vállaljon egy család "csak" szeretet kell, nem baj, ha szűkösen élnek. Aztán nagykorúság után vagy "kivágnák" a gyereket, vagy elvárnák, hogy suli mellett azért dolgozzon (már jóval 18 alatt), hogy a családi kasszába beszáljon. Ilyenkor jön a papolás, hogy vállaljon munkát: újságkihordást, szórólapozást, vásároljon pénzért be a szomszédoknak, takarítson stb. Mintha olyan könnyű lenne munkát találni. A felnőttek itt sírhatnak, hogy nem találnak munkát,ők szegény szerencsétlenek, de ha egy tizenéves nem tud suli mellett elhelyezkedni sehol, akkor az egy lusta dög. Nem tudom némelyik ember hol él, csak hangoztatja, hogy ő bezzeg dolgozott már 13 évesen, a korral meg abszolút nem halad, nem látja, hogy más világot élünk, sokkal nehezebb munkát találni.

Egyébként nagyon egészséges 18-20 évesen elköltözni otthonról. Ez önmagában nem rossz tanács, sőt. Nem a csupán a családi békétlenség okán lehet (és kellene) elköltözni, hanem azért mert valaki megkezdi a felnőtt életét, ami nem könnyű, innentől saját maga vállal egzisztenciálisan és érzelmileg is felelősséget magáért, kapcsolatban családban másokért. Az életünket szervezni, saját kezünkben tartani, önállósággal lehet.

Az már egy másik kérdés, hogy a mai Magyarországon ezt széles néptömegek nem engedhetik meg maguknak. Ismerek olyan 30 éves fiút, aki nagyon szeretne a barátnőjével önállósodni, de nem tud. Sz@r munkát végez, sz@r pénzért és ő úgy döntött, hogy nem mer eladósodni.(ami a mostani helyzet tükrében egy okos döntése volt)

Én vagyok a második.

Anya vagyok, 17 éves kamasz fiam van.Nálunk szóba sem jött a munka, vagy a költözés, mellesleg amikor építkeztünk a házat eleve úgy alakítottuk, hogy simán még 2 gyerekkel is elférnének úgy itthon, hogy teljesen külön lennének egymástól.Remélem ez még odébb van, és a fiamnak is első a tanulás, nem a csavargás, meg a partizás.Sőt a 6 szobából nekünk 2 is elég lenne, a többibe lehetnének ők.De.Ha végképp semmi nem tetszik, akkor én is azt mondanám, tessék elköltözni, és megállni a saját lábadon.Amúgy egy anya egy életre szüli a gyermekét, nem 18 évre.

Nincs lehetetlen csak tehetlen,meg kifogások,ha egy családszar akkor az szar. Ahol valaki boldogtalan akár kapcsolat akár család onnan elkell jönni a szarból kikell lépni.Uncsitesóm úgy menekült otthonról,mert tönkrevágták lelkileg testileg,megfojtották szinte 22 évesen levegőt sem kapott a nagy szeretettől,még a barátait is elüldözték,párja nem is lehetett,hogy a csalódástól megovják a lelkét,amit közben ők tettek tönkre,azóta önnálló havi egyszer hazamegy és sokkal jobb lett a kapcsolatuk.

Nem minden fekete és fehér,és sajnos nem minden család rózsszinű cukormassza,igenis vannak szar családok,amik nem is családok,csak néhány egymás számára idegen ember él egy fedél alatt

28 N

Én személy szerint 24 éves koromban tudtam csak elköltözni, és akkor is csak azért, mert a páromnak volt egy albérlete. Ketten már könnyedén kijöttünk, de én egyedül, a minimálbéremből képtelen voltam még albérletbe menni is, mert arra sem volt elég a fizetésem. Szerencsére a környezetemben senki sem szólt meg emiatt, mert vagy ők is ugyanilyen helyzetben voltak, vagy pontosan tudták, hogy még egy főállás sem garancia arra, hogy valaki meg tud engedni magának albérletet, pláne nagyvárosban.

Cserébe, hogy a szüleimmel éltem 24 éves koromig, el tudtam tenni annyi pénzt későbbre, ami a mai családi házunknak az alapja volt. Minden rosszban van valami jó, és az, hogy valaki a szüleivel él, nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy infantilis, semmirekellő anyuci pici babája. Ez csak a mai magyar valóság.

Nekem két példa jutott eszembe,innen az oldalról.Az egyik egy 18-19 éves fiatal lány,aki úgy gondolta,hogy neki minden jár,amit a szüleitől kapott.Az ilyet biztos,hogy kitenném,hogy rájöjjön nem alanyi jogon jár a tető,a fűtés és az étel sem.

A másik egy 24-25 éves lány volt,azt hiszem,aki még otthon lakott és az volt a problémája,hogy nem engedik randizni a szülei. Ez sem egészséges.

Mind a két esetre a költözést javasoltam.