Akárhányszor eszembe jut hogy egyszer megfog halni anyukám sírva fakadok. Mit lehetne ezzel kezdeni?

02:44-es, földig hajlok hatalmas bölcsességed előtt. Képzeld, van egy pont amikor az ember szeretne magának egy erős anyát, mert gondjai vannak, és nincs kedve olyan emberi játszmákhoz, amikor az anya akar a gyerek szerepében tetszelegni. Egész élete arról szólt, hogy gyerek akart maradni. Volt neki gondja, mint mindenki másnak, ba...szd meg, nekem 23 éves koromra több volt, mint neki egész életében. Neki meghalt a fia, ugyanakkor nekem meghalt az öcsém, és lett két gyászoló szülőm, akik tudomást sem akartak venni arról, hogy az életük nem állt meg, mert van még egy lányuk is. Képzeld, a probléma föl volt tárva, te állat. Majd ha az iszákos anyád sikoltozva töri rád váratlanul az ajtót éjszaka, meg ha problémád lesz, kedvesen felajánlja, hogy végezzetek együtt magatokkal, akkor megnézem, mennyi kedved lesz ápolgatni a lelkét, mikor a tiédet már rég kikészítette. Ilyen volt akkor is, amikor még nem halt meg senkije, annyi különbséggel hogy nem ivott. Nekem huszonéves koromra kihalt a fél családom, de nem iszom, pedig sokkal több okom lenne rá, mint ami neki valaha is volt!

Úgyhogy osztogasd anyádnak az észt, meg ápolgasd az ő lelkét és inkább fogd be a mocskos pofádat!