Akárhányszor eszembe jut hogy egyszer megfog halni anyukám sírva fakadok. Mit lehetne ezzel kezdeni?

Ez velem is így van:(

És én is lány vagyok és 17 éves.

Nem tudom mit lehetne kezdeni:(

Adjátok nekem ezt a tulajdonságot!!!!

Az én anyám folyton csak szemétkedik, valszeg elmebeteg, de jó lett volna egy normális család.

Énis így vok:( én nagyon szeretem

16/F

Kedves kérdező én vok aki előbb írt 16/f nekünk is nehéz körülmények közt élünk de én így is nagyon szeretem:)

16/F

Én 35 vagyok. Nagyon sokat veszekedtünk. És 1éve elveszítettem. :(((( És belehalok. Bár elharaptam volna a nyelvem, amikor kötözködtem Vele!!

SZERESSÉTEK!!!!

Nem baj, ha gondolsz erre. Így meggondolod majd kétszer is, hogy mit mondasz neki. Mielőtt bántod, mindig gondolj arra, ezt meg fogom bánni, ha már egyszer nem lesz?

Én sokszor gyűlöltem, mert ivott. Mivel egyszer rá akart venni arra, hogy legyek vele öngyilkos, és mert mindig feketében járt az öcsém halála után, volt hogy azt mondtam neki, te fekete boszorkány. Ez rettenetesen fájt, miután meghalt. Főleg, hogy a naplójába is beleírta, hogy ő nem az. De ha belegondolok, ma is ugyanúgy leüvölteném. Hulla részeg volt és ellopta az egyik nemrég született kiskutyánkat és befektette maga mellé az ágyba. Alig találtam meg a kicsit. Elvettem tőle, erre elkezdett bömbölni. Na, akkor üvöltöttem mint a sakál. Képes lett volna ráfeküdni hulla részegen. Ma is ugyanúgy üvöltenék és ma is ugyanúgy fáj.

Egyszer meg láttam őt magába roskadtan, piásan ülni a nappaliban. Leültem a konyhába és gyűlöltem. Akkor hirtelen bevillant egy kép: én ülök ugyanígy a konyhában, de Anya nem lesz a nappaliban, mert meghalt. Üres lesz a ház.

Olyan fura dejavu-érzésem volt, legszívesebben odarohantam volna, hogy átöleljem. De aztán megmakacsoltam magam. Tudtam, hogy nem véletlen gyűlölöm ennyire.

Csak akkor jutott legközelebb eszembe ez az egész, amikor valóban nem élt már, és én ültem a konyhában és üres volt a ház...