Akárhányszor eszembe jut hogy egyszer megfog halni anyukám sírva fakadok. Mit lehetne ezzel kezdeni?

"Leültem a konyhába és gyűlöltem." – Fa$za! Így kell csinálni! Ő alkoholista (valami miatt), te pedig ahelyett, hogy megpróbálnál segíteni rajta (mondjuk a problémája feltárásával) leülsz és gyűlölöd. Roppant önző struccpolitikát képviselhetsz barátom. Fejet a homokba, oszt jónapot! Te jobb lett volna, ha ennél a kérdésnél meg sem szólalsz! Nem is érdemelsz te anyát!

Kérdező: Van valami konkrét oka – mondjuk betegség –, ami miatt félted, hogy meghal? Ha nincs, nincs rá okod, hogy ezen görcsölj. Te 17 vagy, felteszem édesanyád sem lehet túl idős. Ha nem beteg, akkor fölösleges ezen túráztatnod az agyad. Egy dolgot tehetsz érte. Ahogy öregszik (és te is) segíted, amennyire tudod. Hogy mind fizikailag, mind mentálisan jó karban legyen tartva, és akkor igen szép kort élhet meg. Nem tudom, mekkora a korkülönbség köztetek, de nagyon sok 85-90 éves embert látok a 60-65 éves gyerekeikkel.

Ha tehát nem beteg, van még elég időd, hogy megbékélj a gondolattal: egyszer mindnyájunkra sor kerül. Akkor is el fog szomorítani, de hát ilyen önzők is vagyunk mi emberek. Nem szívesen engedjük el, amit megszoktunk.

Akárhányszor eszembe jut hogy egyszer meg fogok halni, sírva fakadok.

Mit lehetne ezzel kezdeni?

42 éves vagyok, és amikor belegondolok, hogy egyszer meg fogok halni rámjön a sírás. :( Pedig tudom, hogy ez az élet rendje, de annyira elszomorít, és félek belegondolni is :(

Érzékeny vagy, sok mindent nem lehet ezzel kezdeni.

Nekem is már meghalt anyum (5 éve), de az idő sokat segít.

Próbáld meg élvezni az életet, amíg még lehet, mert sajnos a halál nagyon gyorsan és váratlanul tud lecsapni. :(

20/L

Én 30 éves vagyok és, ha belegondolok, hogy anyukám meghal, én is mindig sírok. Igyekszem minél kevesebbet gondolni rá, de ezt nem lehet kinőni, nem lehet felkészülni rá, csak akkor érezheti az ember, ha megtörtént.

Nekem ő a legdrágább kincsem, aki mindig mellettem áll, hiába vagyok makacs, veszekedős, akkor is szeret, és mindent megtesz értem. Igyekeznünk kell minél kevesebbszer megbántani az édesanyánkat, és igyekeznünk kell sok mindent lenyelni, mert akárhogy is fejezik ki magukat, a javunkat akarják.

01:13 vagyok.

Így van, nem szabad negatív gondolatokat táplálni, mert nagyon erős hatásuk van!

Tizenévesen is sokszor gondoltam arra, ha egyszer nem lesz... és én is sírtam. Mert szeretjük őket. Általában akkor szorongtam, amikor tudtam, hogy helytelenül viselkedtem és megbántottam ezzel Őt.

Édesanyád hasa lehet, hogy a sok munka, stressz miatt fáj, tehát ne tegyél rá egy lapáttal, de lelkiismeret-furdalásod se legyen, ha nem mosogattál el. Segíts neki, ahol lehet, de éld a saját életed is, most vagy fiatal! Egyébként az annak idején rám erőltetett házi munka hatására gyönyörű most a környezetem. Mindent idejében megtanultam, így most precíz, igényes vagyok.

Fel a fejjel és felejtsd el a negatív gondolataidat, inkább vigyél örömöt az életetekbe! :) És akkor nem fogsz Te is 50év múlva a konyhában egyedül azon rágódni, mit is kellett volna másképp csinálni. Mert amúgy tényleg ez lesz..