Ti hogy viselkednétek ilyen helyzetben?

Édesapám sajnos daganatos beteg. Önmagában véve ez is elkeserít de ami még jobban elkeserít, az az, hogy más betegekkel ellentétben nem próbál ki amit csak lehet az egészsége érdekében. Hozzájárul ehhez talán az is, hogy orvos (bár nem daganatos betegségekkel foglalkozik). A gyógyszerben valamennyire reménykedik, amit felírtak neki de amúgy semmiben nem tud bízni. Vagy ha valamit talál, ami neki hasznosnak tűnik, akkor azt elfogadja, hogy van benne valami de ha én javaslok neki valamit, ami valami csoda folytán segítene rajta, akkor se tud nekem hinni és nem akarja kipróbálni, akkor sem ha tudományos folyóiratokban tudományos cikkeket közölnek róla konkrét esetekkel, diagramokkal, adatokkal.

Már az életkedvem is elmegy attól, hogy anyukámtól is folyton azt hallom, hogy az ő bajám semmi se segít, abba mindenki belehal.

Azt a kevés optimizmusomat is elveszik tőlem, ami van.

(Sajnos nem egy egyszerű betegség, műtéttel sem tudták teljesen eltávolítani a daganatot)

Most mit csináljak? Szarjak az egészre, bármilyen csúnyán is hangzik? Vagy erősködjek, hogy csak azért is igazam van? Vagy sírjak folyton?