Mit gondoltok erről a gondolkodásmódról?
Rengeteg ember van aki nem akart családot, vagy később akart és emiatt le kellett mondania az egyéb álmairól. Nem tudott utazni, nem vehette meg magának a sportkocsit amire vágyott vagy sorolhatnék még példákat de értitek. De belement a család és gyerekvállalásba a társadalmi elvárás miatt, a szülők vagy a párja elvárásai, nyaggatása, akár érzelmi zsarolása miatt. Vagy mert becsúszott a gyerek és nem akarták elvetetni. Van aki csak ezekért házasodik meg.
Ebből az következik hogy diszfunkcionáló család lesz, belül sosem lesz elégedett aki így tett. Alkoholista lesz, vagy félrelép, vagy csak sosem lesz boldog.
Direkt nem említettem, ez lehet a pár bármelyik fele nem feltétlen a nő vagy a férfi.
Én voltam már szerelmes és tőle akarnék gyereket. De tudom hogy nem vagyok még hozzá elég türelmes, szeretném még megvalósítani az álmaim. Szeretnék egy jó kocsit és mellé egy komoly hobbiautót. Szeretnék egy elfogadható lakást szépen felújítva, berendezve, mindent szeretnék megvenni amiket mindig is úgy éreztem hogy csak pénz kérdése: házimozi erősítő, játékkonzolok, csúcskategóriás számítógép, Technics lemezjátszó, stb.
Szeretnék jónéhány helyre elutazni. Szeretnék egy párt magamnak, akivel idővel mindenben megismerjük egymást, mindent megélünk együtt és már úgy érezzük csak az adhat többet ha gyereket vállalunk.
Van aki annyira egyszerű belül hogy ezt így nem gondolja végig, sokkal kevesebb is elég neki hogy eljusson odáig hogy gyereket akar. Van akinek úgy alakult a személyisége hogy fontosabb a szülők, rokonok, kollégák véleménye mint az hogy ő mit akar.
22/F
Van elképzelésed arról, hogy mit szeretnél. Nem tartom tragédiának, hogy neked igenis fontos,hogy megengedhess magadnak olyasmiket, amiket azelőtt nem tehettél meg.
Az életben meg az az egy fix, hogy úgyis minden valtozik - körülöttünk egész biztosan, de sok minden bennünk is alakul, formálódik.
Nagy előnyt látok abban, hogy van valamennyi önismereted, így valószínűleg kevésbé leszel hajlamos olyan döntést hozni külső nyomásra, amit hosszabb távon megbánnál.
Most ezek a prioritások számodra, meglatod, h 2-3-5-10 év múlva mik lesznek. Kitartás, sok sikert!
Ez már megint az a dolog amivel kilehet kergetni a világból. Saját értékrended szerint ítélkezel másokon. Neked a drága holmik a fontosak, másnak meg a család.
Ráadásul csak 22 éves vagy és férfi. Bőven ráérsz 30-35 de akár 40 éves korod körül családot alapítani. Meg lesz mindened. Felszedsz egy huszon pár éves dögös pipit. Akkor már pont nem fog érdekelni hogy te hogyan vélekedtél, aztán családot alapítasz ennyi.
Én meg 27 éves vagyok lány. Nekem bele kell abba gondolni, hogy ha szülni akarok a 30 év fölött már csak egyre nehezebb lesz. Plusz hiába van mérnök diplomám és szakmám mert nem akarok pesten élni és így szar munka helyen tudok csak kezdeni.
Inkább örülj a fényes jövődnek és ne ilyen hülyeségeken gondolkozz. Mindenki akkor alapít családot amikor akar (rosszabb esetben amikor tud) ha valaki hagyja, hogy ezt ráerőltessék hát az az ő baja, hogy hagyta.
Szánalmas és zavaros.
Tárgyak után sóvárogsz élet helyett.
Kérdezd meg a szüleidet, hogy ők hogy gondolták, hogy álltak hozzá, hogy te megszüless.
Becsúsztál mint véletlen baleset.
Kényszerből lettél, mert apád végül engedett anyádnak, vagy fordítva?
Utólag téged választanának-e, vagy egy föld körüli utat, három kocsit, habzsi-dőzsit?!
Ha utóbbit választották volna, akkor most eggyel kevesebb ostoba alak tenne fel olyan kérdést, amiben kifejti, hogy neki van joga élni, de cserébe nem lenne hajlandó életet adni.
22 éves, éretlen kölyök ne is vállaljon még gyereket, amúgy, mert csak szegény gyerek járna rosszul.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!