Mit gondolsz erről a gondolkodásmódról?

Pár hónapja,egyik ismerősömmel össze ültünk beszélgetni.32 éves,férje van és két gyönyörű gyermeke.Mesélte nekem,hogy ő nagyon szerelmes volt 18 éves korába egy fiúba.Eggyütt voltak,de a fiú igazi rosszfiú volt,átverte,megcsalta stb. Mégis őt szerette.Aztán a nő megismerkedett a férjével,de nem jöttek össze,mert a nő nem szerette a férfit.A férfi a nőt igen.Az útjaik elváltak,de a nő nem volt eggyütt a zűrös pasival sem,pedig szerelmes volt belé.Évekkel később,be akarta bizonyitani egyik barátnőjének,hogy bármikor össze jön vele a fiú,akkor is ha más barátnője van.Össze is jött vele,de nem szerette.Eggyütt voltak évekig,a fiú megkérte a lány kezét.Összeházasodtak,jöttek a gyerekek.A zűrös ex,most sincs megházasodva,csak iszik és bandázik,még mindig. A nő állitása szerint,nem bánta meg,hogy hozzáment,mert jó életük van,a férfi jó mint ember és mint férj is.Azt mondta a nő,hogy ő sosem képzelte el,hogy olyanhoz menjen hozzá akibe nem szerelmes.

Te mit gondolsz erről? Hozzá mennél valakihez akibe nem vagy szerelmes,csak azért mert jó ember,rendes a családja?

Én úgy gondolom,hogy inkább tűrök egy életen keresztül annak,akibe szeremes vagyok,mintsem,hogy olyannak éljek együtt akibe nem vagyok szerelmes,és még gyermeket is szüljek neki.