Mit gondolsz erről a gondolkodásmódról?

Mindenre van példa és ellenpélda. Mindenesetre semmi meglepő nincs abban, ha egy sokat partizó, mindent leszarós fiatal később megkomolyodik. Ez egy teljesen mindennapos tendencia. A fiatalok sokat szórakoznak, kiélvezik az élet adta lehetőségeket, aztán az évek múlásával megváltozik a fontossági sorrend, más dolgok kerülnek előtérbe. Szóval semmi meglepő nincs abban, hogy egy fiatal "rosszfiú" pár év alatt megszelídül.

Kérdező: egyik sem jó. De szerencsére nemcsak ez a két véglet van. Persze megfigyelhető egy ilyen tendencia, de egy ember sokkal összetettebb, mintsem hogy ez a két faktor határozza meg, és nagyon sokminden miatt lehet vonzódni valakihez, nem feltétlen csak akkor, ha rosszfiú. Ez biztosan férfiasságot sugárzik, ezért ilyen felkapott férfi-szexepil a nők körében, de létezik még sok más ilyen. (Én pl. jellemzően a kicsit zizzent pasikhoz (is) vonzódom. Az se túl szerencsés, néha befigyelt már 1-1 lelkisérült.)

Az az ismerősöd nem túl szerencsés, hogy ez a két opció jutott neki, de szerencsére elégedett, legalábbis ügyesen álltatja magát, addig jó, 32 évesen érthető, ha valaki szeretne megálllapodott lenni, és ennek érdekében leegyszerűsíti a dolgokat, hogy kompromisszumot köthessen önmagával. Csak mi lesz, ha egyszer találkozik egy újabb alfahímmel.. vagy netán azzal, akiben szerencsésen ötvöződik a vagány férfiasság a hűséggel és felelősségtudattal.. na akkor borulhat minden.

Hááát, nem tudom.

Ha azt nézem, hogy anyám mennyi megaláztatást kap apámtól nap mint nap, mert apámat egyszerűen minden és mindenki irritálja, anyámat meg folyamatosan lehurrogja és semmibe veszi, hát elég elkeserítő. Anyám meg sztem szerelmes belé, vagy legalábbis eltűr és lenyel mindent. Szerintem idegileg teljesen ki vannak készülve mindketten. Ahogy apám viselkedik anyámmal, azt én egy napig nem lennék hajlandó eltűrni, nemhogy évtizedekig...

És ilyenkor gondolkozom el azon, hogy van-e értelme egyáltalán a házasságnak meg minden. Szimplán a szerelem az még semmi, ha megházasodsz, hasonlóan kell gondolkodnotok pl. a pénz beosztásáról, a gyereknevelésről, nem árt, ha az após/anyós nem utál és áskálódik ellened hanem neadjisten elfogad olyannak amilyen vagy, stb, stb. Hiába vagy szerelmes valakibe iszonyúan, ha ezek nem működnek, akkor szerintem csak kínlódás az egész.

A mostani barátomat olyan "kritériumok" alapján választottam, hogy tudtam, nem lesznek összezördüléseink, mert hasonlóan gondolkodunk a dolgokról. És aztán egy idő után beleszerettem :)

Aztán persze fiatalon még sose lehet tudni. Egy addig nyugis és megbízható ember is teljesen ki tud fordulni magából, még ha nem is gondoltad volna...

A hazássághoz, családalapításhoz nem elégséges alap, hogy "szerelmes vagyok egy rossz fiúba, remélem majd megjavul."

Házasságot kötni, gyerekeket vállalni felelős döntés/nek kellene lennie mindenkinél/, de sajnos ez nem mindenkire igaz.

Egyik véglet sem jó, amit leírtál, de valószínűleg a barátnőd sem pusztán azért választotta a másik fiút, mert az rendes volt, hanem mert talált a férjében egy rakás olyan tulajdonságot, ami miatt először megkedvelte, majd később megszerette és ha nem is azt a lángoló szerelmet érzi iránta, mint a rossz fiú után, abban mindenképpen jól döntött, hogy vele alapított családot és nem a másik fiúval. A legszebb szerelemből születő házasság könnyen pokollá válhat, ha nem összeillő a pár és egy alacsonyabb hőfokon induló kapcsolat is átalakulhat szeretetteljes, bensőséges, meghitt kapcsolattá, ha lelki társai egymásnak a felek.

Nem mennék hozzá egy zürős emberhez. És én teljesen rosszul leszek ilyen emberektől.

De olyan emberhez sem mennék akibe nem vagyok szerelmes.