Mit gondoltok erről a gondolkodásmódról?

Hát... Nekem mondjuk te vagy egyszerű, hogy a te álmaid ilyenek, hogy aszondja lemezjátszó, meg erősítő stb. Neked nem kell gyereket vállalni tényleg még, de nem azért, mert olyan magasztos lélek vagy, hanem azért, mert egy férfi testben rekedt gyerek. De rá is érsz még felnőni. Amúgy a csúcs kategóriás dolgaid, a kocsi stb. 2-3 év után avulnak és többé nem menők, nem csúcs kategóriásak, folyton újat kell majd venni. Szóval, míg felfordulsz ezt az álmot fogod kergetni. És hidd el, semmit sem tesz hozzá az életedhez. Majd később rájössz te is. Nem szegénységben kell élni, a pénz kell az élethez, a gyerek sokba kerül, de az ilyen címkék, meg menő dolgok csak addig tűnnek kva fontosnak míg nincs rá. Aztán mikor van rá, akkor megveszed és.. ugyanúgy kel fel a nap, ugyanolyan a kávé, ugyanolyan minden, nem lett jobb, csak van egy olyan is. De nem baj, mert majd megveszed a másik álmod is és ... találd ki? Dettó. Semmi változás.

Akinek az életét tényleg egy házi mozi erősítő teszi teljessé, az, hogy a te szavaiddal éljek, egy baromi "egyszerű" ember.

"Én voltam már szerelmes és tőle akarnék gyereket"

Szerintem ez nagyon rossz megközelítés.

Ne egy másik személy miatt akarj gyereket.

Én ebben nem hiszek,ha valaki nem akar gyereket,az senkitől sem akar.

Akármilyen a másik fél,akkor is az 50% rajtad fog múlni,neked is ki kell venned a gyereknevelésből a részed,és ha neked ez nyűg vagy lemondás,inkább ne!

Elég szomorú,amikor valaki aszerint éli az életét mások mit gondolnak.

" Van akinek úgy alakult a személyisége hogy fontosabb a szülők, rokonok, kollégák véleménye mint az hogy ő mit akar."

Ez nem így alakult.Az ilyet úgy hívják,hogy egy határozatlan,befolyásolható alak,aki nem tudja mit akar,nem magának akar élni,hanem másoknak.

A legrosszabb példája annak,amikor valaki gyereket vállal,mert a gyerek ezeket a rossz dolgokat fogja normálisnak látni.

Mindenki élje úgy az életét, ahogy ő akarja. Ha valakinek sosem lesz gyereke, semmi probléma nincs vele. Divat ma önzőnek titulálni azt is, aki közel 40-hez vállal gyereket. Vagy akkor sem.

Pedig mindenkinek joga van dönteni a saját eleterol.

Aki viszonylag fiatalon lesz szülő, azzal sincs baj szerintem. Ő tudja. Attól mert neked 22 évesen nincs autód, házad és nem nyaraltal még sokat, más lehet nem így van vele.

Rengeteg ismerősömnek sikerült ezeket fiatalon megvenni stb. Nem vagyunk egyformák.

"Szeretnék egy jó kocsit és mellé egy komoly hobbiautót. Szeretnék egy elfogadható lakást szépen felújítva, berendezve, mindent szeretnék megvenni amiket mindig is úgy éreztem hogy csak pénz kérdése: házimozi erősítő, játékkonzolok, csúcskategóriás számítógép, Technics lemezjátszó, stb."

Ennek a felsorolásnak SOHA nem lesz vége! Ismerek ilyet csak nőbe. Csak még ez, csak még az, még fiatal vagyok addig kell nyomni, csak még ide, csak még oda. Most kezelésre jár 38évesen (fullos egzisztenciával) mert most már kaparna a gyerekét csak éppen nem akar összejönni. Aztán mit ér a pénz ha nincs kivel megosztani?

Fiatal vagy még. Az "álmok" változnak. Vagy előre kerül egyszer a sorban a gyerek, és az azt jelenti, hogy megértél rá, vagy nem, és akkor nem is kell vállalnod, mert úgysem lennél jó szülő.

Szerintem, akinek esze van, az 25-30 között vállal 1-2 gyereket, ha többet is akar, akkor is max. 35-ig "befejezi" ezt a témát. Mert a gyereket fel is kell nevelni, de ennek a mélységeire akkor fog rájönni, amikor 50 évesen még az általános iskolai szülőikre kell járnia, meg amikor ráébred, hogy megint azt mondja a gyerekének, hogy "ne kérdd tőlem (amit más, fiatalabb szülők megtesznek a gyerekeiknek, pl. közös programok), mert én ehhez már idős vagyok" (hány ilyet hallottam már!)

De ez csak a magánvéleményem. Mindenki akkor és annyi gyereket vállal, amikor és amennyit akar - ha akar egyáltalán. Ettől senki nem lesz se több, se kevesebb.

Szerinted aki gyereket vállal, és mindegy hogyan az boldogtalan alkoholista, megcsalós ember lesz?

Miért gondolod, hogy gyerek után megáll az élet?

Én 20 évesen szültem. ok: Meneküljek otthonról az alkoholista családom elől, és a baba becsúszott. Nem volt akkor csak egy szakmunkásbizonyítványom. Férjem meg villanyszerelő volt. Mégis mindketten nehezen de gyerek mellett leérettségiztünk, lediplomáztunk. Dolgoztunk, de mégis volt lehetőségünk Magyarországon nyaralni menni, és tudtunk venni egy autót, hogy könnyebbá tegye a mindennapjainkat. Fiúnk sem éhezett, mindent magkapott amit lehetett. Ma már 28 éves. Angliában él, ott tanult. Férjemnek vállalkozása van, én nekem is biztonságos "nyugdíjas állásom" van ( nem vagyok nyugdíjas, ez azt jelenti, hogy nyugdíjig szépen elvagyok itt, nagyon jó fizetéssel) Ma már elmondhatom, hogy majdnem bejártuk a világot. Mindkettőnknek van autója. Tavaly vettük meg a harmadik ingtalnaunkat. 2 van Budapesten ( kiadjuk bérbe) egyet vidéken vettünk ( oda mentünk le)

Sok velem egykorú vagy fiatal családokat ismerek ahol gyerek van, mégis boldogulnak, boldogok.

Attól, hogy valaki családot alapít, onnantól kezdve rajta áll vagy bukik, hogy alakul az élete. Ha drága autót, életszínvonalat akar, meg kell dolgoznia érte. Mondjuk ezt gyerek, család nélkül sem könnyű.