Nem bírom már egyedül a gyerekemmel, megőrülök! Mit tegyek?

Nagyon magam alatt vagyok, mindennap sírok és egy idegbeteg vagyok, amire nem vagyok büszke. Nem akarok egyedül élni a gyerekemmel, és ezt a férjem nem érti meg. Ő külföldön dolgozik már évek óta. Mindent egyedül csináltam végig, a terhességet, a szülést, sok ünnepet, egyszerűen nem bírom már. Minden egyes nap sírok, kivagyok készülve, ami hatással van a gyerekre is, mert nulla türelmem van hozzá. Pedig nem érdemli ezt meg, tudom nagyon jól és szeretem is, csak egyszerűen kevésnek érzem már magam a feladathoz egyedül. Még mielőtt valaki belém állna, nem, nem kell a pénz, amit külföldön keres, csak jönne haza! Ezt mondtam is neki, de még nem akar hazajönni. Azt se akarja mi menjünk utána, és elvileg nem csal meg, amit már nem nagyon hiszek el. Sehova nem tudok eljutni, csak ha viszem magammal a gyerkőcöt is. Orvosoktól kezdve, fogászat, nőgyógyász, stb. mindenhova viszem magammal a kicsit, mert segítségem az sajnos nem sok van. Anyukám szokott és akar segíteni, de mivel Ő is aktívan dolgozik még, nem várom el, hogy naponta szaladjon hozzánk segíteni. Egyre nehezebben bírom, mindenen robbanok azonnal, semmi türelmem semmihez, és nagyon érzéketlen lettem, pedig nem voltam ilyen. És nem is akarok ilyen lenni. Hova forduljak először is? Pszichológus? Vagy mit tegyek? Már a váláson is gondolkoztam, mert így nem tudom leélni az életemet, hiába akarja azt a férjem. A gyereket is megviseli a hiánya, állandóan keresi az apját, ráadásul most van a dackorszakban, ami miatt még nehezebb vele. Szépen kérek mindenkit, hogy csak normális hangnemben írjon. Köszönöm szépen. Egy borzalmasan elkeseredett anya.