Miért lepődik meg sok férfi hogy senki nem kiváncsi az előző kapcsolatából származó gyerekre?

Gyerekes hapsihoz gyerekes nő passzol. Szerintem. És akkor mindkét fél jól jár, egyrészt, másrészt nincs meglepődés se meg szemrehányás se. Sem anyagiak, sem figyelem, sem láthatások miatt.

Nekem van gyerekem, kimondottan gyerekes férfit kerestem új társnak. Ahogy ő is gyerekes nőt akart. Nem véletlenül. Akinek nincs gyereke, nem fogja érteni, átérezni ezt a helyzetet.

Nálunk is a gyerekes férfi + gyerekes nő felállás jött be, közös baba is lett. Sajátként nevel mindenki mindenkit, pláne mert mind velünk lakik, és csak csekély kapcsolatot tartanak az exek velük. Az én szülöttemet pl. évek óta nem is látta az exem. De a másik oldali ex sem bukkan fel túl gyakran. Így azért egy fokkal stresszmentesebb a dolog. Mindig mondom, hogy tök jó, mert úgy lettem háromgyerekes anya, hogy megúsztam a dolgot két terhességgel. Úgy érzem, nekem tiszta nyereség a dolog :)

De nem tudom, hogyan vettem volna ezt az élethelyzetet gyermektelenül. Biztosan nem ilyen könnyedén. De nem is ilyen genya módon, ahogy a kérdező szerint normális volna.

Nálunk a gyerekek az exekkel laknak, mindketten hétvégi szülők vagyunk, így a gyerekeink minden második hétvégén vannak nálunk "hivatalosan", plusz még alkalomszerűen máskor is, ahogy éppen idejük, időnk engedi és ahogy a másik szülővel aktuálisan megbeszéljük.

Nincs gond egymás gyerekeivel.

Azért lepődik meg gondolom,mert ha belement a nő a kapcsolatba,azzal elfogadta a férfit a gyerekével együtt.

Én pl nem lennék képes,de soha szóba sem jöhetett gyerekes férfi nálam,nem utána vertem ki a palávert,hogy utálom a gyerekét. Ez nem korrekt.

Ha már biológia. Az anyjához sincs semmi köze a nőnek. De ugye, az anyós az anyós. Kötelező szeretni. 😂

Viccet félretéve. Az a gyerek, a párom életének egy része. És mivel fontos nekem a párom és tudom, hogy a gyereknek is fontos az apja, így ha nem is sajátomként szeretem, de elfogadom, hogy a férjem hozott batyuja, mint a családtagok többi része (anyja, apja, tesója...).

Goldmund, ezt már csak hozzáköltöd, hogy ha a gyerekét nem szereti, akkor egy szar ember, és a családját sem szereti.

Lehet amúgy, hogy van olyan, aki nem tud belegondolni, mit jelent ez. Nekem nincs gyerekem, el tudom képzelni, mennyire lefáraszt egy gyerek, de az, hogy elképzelem, semmi a valósághoz képest. Lehet, ezek a lányok azt hitték, könnyű lesz. Sokan vannak, akik saját gyerek születése után is ráeszmélnek, hogy hoppá, ez nem olyan egyszerű.

29-re:

Most ugyebár a szokványos esetről beszélünk, vagyis a gyerek nem az apával lakik. Ebben az esetben kéthetente egy hétvége vagy hetente egy hétvégi nap szokott lenni a láthatás. Azt ne hasonlítsuk ahhoz, mint amikor valakinek saját, vele együtt élő gyereke van.

És természetesen a gyerekkel nem az új nőnek kell foglalkoznia, még akkor sem, ha a gyakorin ez sokaknak tök természetes. Amúgy is a gyerek az apjához kötődik, nem az idegen nőhöz.

Viszont a gyerek felé a korrekt, jóindulatú hozzáállás szükséges a nő részéről, ha nem akar rövid úton lapátra kerülni - ez az én felfogásom (szerencsére ebben nincs tapasztalatom, mert nem vagyok elvált).

De olvasd vissza a nyitókérdést. Ott nem arról van szó, hogy lefárasztja a gyerek, meg ilyenek. Hanem a zsigeri ellenszenv és ellenségeskedés. Írja azt is, hogy a férfi pénzén és idején osztoznia kell. Mi ez, ha nem birtoklási vágy? És az időmön bizony osztoznia kell mással is, mert bár nem napi szinten, de azért rokonaimmal, barátaimmal is tartani kívánom a kapcsolatot. Amúgy a gyerekkel is heti egy napról beszélünk, ezen kell osztoznia. Akinek ez probléma, az igenis ki akar sajátítani.

Ha nem direkt egy provokáló kérdés íródott, hidd el, aki komolyan így gondolja, az nemcsak a gyerekről, hanem mindenki másról is le akarja választani a férfit!