Miért lepődik meg sok férfi hogy senki nem kiváncsi az előző kapcsolatából származó gyerekre?

Ha szeretsz valakit, akkor elfogadod őt is, a gyerekét is - akár a saját gyereked, akár nem. Ez nem biológia, hanem jóval több: Szeretet. Ami jóval több és magasabb rendű érzelem, mint a holmi ösztönlénység.

Én azon szoktam kibukni, amikor ott van egy anyának genetikailag alkamatlan ember - mert meddő - vagy apaként nemzőképtelen, és (általában a nők) ebből akkora hiszériát csinálnak, hogy erre alapozva megélhet belőlük az összes sarlatán és pénzéhes orvos. Mert beületnek, mert mindenféle baromságba (valójában legtöbbször legális orvosi kísérletbe) beleveszik a nőket - tisztelet a kivételnek! - HOLOTT tudvalevő, hogy aki szeret, az elfogadja magát olyannak, amilyen. Elfogadja Isten döntését: nem lehet saját gyermeke és pont. Az árvaházak telis-teli vannak olyan gyerkőcökkel, akik a világon mindent megadnának egy szerető szülőpárért.

De nem. És amikor az ilyen erőszakoskodó hülye liba végre megfogan és végre megszüli az áhított csemetét, és az genetikai roncs lesz (mert a genetika és Isten nem játszható ki!), akkor bizoony rosszindulat ide vagy oda, meg szoktam jegyezni, hogy "na ugye ...". Holott, mint minden családi esetben mindig a gyerek az, aki a témában a vesztes és én mindig őket sajnálom.

Azért ennyire nem durva a valóságban a helyzet mint itt amennyi kérdés van ennek kapcsán

Akkkor az ország háromnegyede magányos lenne mert bizony rengeteg nek van hyereke előző kapcsolatból ...

Akkor a gyerekes pasik maradjanak egyedül, és várják a heti 2 óra láthatást egyedül.

Aki kapcsolatot akar annak a párjának kell lennie az elsőnek . Egy nő nem a gyerekéhez fog hozzámenni. A házasaági eskű nem tartalmazza, hogy pesztrálni fogom a gyereked míg a halál el nem választ.

Úgyhogy az az elvált pasi akinek nő kell gondolja meg hogy párt keres vagy bébiszittert. Mert ha utóbbit akkor vegyen fel egy hivatásos bébiszittert.

Vagy majd mosson főzzön rá a gyereke és dugja a gyerekét is.

Csak éppen az nem csak egy idegen nő gyereke, hanem a Te választott párodé is.

Mindenkinek szíve joga olyan párt választani akinek nincs gyereke, de ha nem így cselekszik, akkor annak vannak velejárói

És ha már biológia:

A nők elvben olyan párt keresnek, aki családközpontú és jól bánik a leendő gyerekeivel.

Na most egy ilyen férfi pont nem valószínű, hogy leszarja a már meglévő gyerekét.

Az is BIOLÓGIA, hogy a szülő szereti és támogatja a gyerekét, akkor is, ha neki ez áldozat.

Mivel korábbi házasságból született gyerekről beszélünk, az új nő tudja, mit vállal. Általánosságban is, meg a konkrét gyereket is látja.

Ha nem fér bele neki, el kell engedni a férfit is.

Ha elvált, gyerekes férfi lennék, ilyen nőt, mint a kérdező, messzire kerülnék.

Azt hiszem, vele is jót tennék, mert hozzá kizárólag gyermektelen férfi illik. Illetve még az sem, majd mindjárt kifejtem, miért nem.

Nálam alapfeltétel, hogy aki engem szeret, az azokat is elfogadja valamilyen szinten, akikhez én kötődöm. Pl. gyerekemet, szüleimet, testvéremet családostul stb.

Amit a kérdező előadott, abból számomra az tűnik ki, hogy ő, ahogyan a gyerekeket, úgy senki mást nem fogad majd el a párja családjából. Pedig szülei, testvére(i) egy gyermektelen embernek is általában vannak, élnek és tartja is velük a kapcsolatot.

Sőt, van egy rossz hírem: a baráti körét sem fogja elfogadni.

Mindenkit le akar majd mellőle építeni, teljesen ki akarja majd sajátítani.

Aki ilyen nőt akar, váljék egészségére, de jól gondolja meg, mert nagyon magányos ember lehet belőle.

Szerencsére a való életben sok normális nő van, aki tud megértéssel, kompromisszummal viszonyulni az ilyen, meg ennél még sokkal nehezebb élethelyzetekhez. Őket kell megtalálni és velük kell családot alapítani.

Nekem sem kéne gyerekes pasi, DE, ha úgy hozná valamikor mégis a sors, soha nem jutna eszembe "kisemmizni" vagy bármi más rosszat tenni ellene vagy vele kapcsolatban. Ez egyenesen undorító. Szerencsétlen gyerek nem tehet róla, hogy nem egy családban él az apjával.

Nem kötelező gyerekes pasival kezdeni.