Elfogadott benneteket az anyósotok? Ha nem, akkor jó ahogy van, vagy tesztek érte valamit, hogy megkedveljen?

Mi ritkán találkozunk, de úgy érzem elfogad. A fiának is inkább barátja, mint szigorú anyja, úgyhogy szerintem bennem sem a riválist látja. Úgy érzem szerencsém van vele. Ha nem kedvelne valószínű nem erőlködnék túlságosan hogy kedveljen. Amit mindig betartok, hogy akármit is csinált az anyósom, akármit is mondott, még ha olyat is amivel nem értek egyet, nem szidom feleslegesen a párom előtt.

Engem elfogadott az anyósom, sőt jobban is kedvel, mint akármelyik férjem volt barátnőjét, sőt maga vallota be, (anyósom) Hát mi elszoktunk menni néha vásárolni..:) virágokat venni mert azt nagyon szereti meg én is. Meg szoktam segíteni a kertbe amikor ráérek..:)

Nekem nagyon jófej anyósom van, látja, hogy a fia boldog velem, s emiatt engem is nagyon szeret. Az apósom meg pláne. Nincs rivalizálás köztünk.

még nem

Engem nem fogadott el az anyósom, és nem is fog és tettem érte, hogy elfogadjon,ill. nem tettem semmi olyat,amiért ne kéne elfogadjon. Sok rossz pillanatom volt miatta, sokat veszekedtem a párommal miatta, de végül megértettem, hogy kár az energiát rá fecsérelnem. Sz*rom le, hogy elfogad-e vagy sem, messze lakik, fél évben egyszer megpróbálok jó képet vágni, ami nem mindig sikerül, de ennyi. Egyszóval letettem arról, hogy szerető anyósom legyen, ha már a szüleim nem voltak azok anno. Nekem fontos lett volna vele a jó kapcsolat, mert békés ember vagyok, de neki k*rvára nem fontos, ahogy az sem, hogy az egy szem fia miatt erőt vegyen magán és szeresse azt, aki sosem bántotta (engem)

Nem.Sok éven át dolgoztam azon,hogy ez megváltozzon,de egy ideje már nem.Viszont nem érzem "személyes sértésnek",ugyanis saját magán kívül,csak az egyik gyerekét szereti.Senki mást.

utáltam ,mert csak a nagyobbik fiát imádta de azt nagyon