Miért lett általánosan elfogadott és szinte jobb a mozaikcsalád mint a hagyományos?

Természetesen nem jobb, de ha már így alakult, akkor érdemes a legjobbat kihozni belőle, nem azon keseregni, amit nem lehet visszacsinálni.

Egyébként szerintem épeszű ember nem kérdőjelezi meg, hogy az apa-anya-gyerekek felállás a legjobb.

Szerintem egyáltalán nem jobb.

Csak sajnos egyre gyakoribb.

Nincs olyan gyerek akinek ne kéne kb. kétszer annyit küzdeni a dolgokért -lélektanilag- mint annak, aki klasszikus modellben nevelkedik.

Az én környezetem is tele van felelőtlen gyerekvállalásokkal, ami érthetetlen.Még pár hónaposak a babák, de már látszik, hogy nem tudják helyrehozni, szét fognak vállni, és gyerekkel együtt vannak összesen másfél éve együtt.Ezek a most 30-asok-és senkit nem akarok bántani-pont, hogy még összetartó családokban nőhettek fel, amikor kicsik voltak, valószínűleg az volt a kirívó, hogyha valakinek a szülei elváltak voltak.És akkor nem akarják ezt biztosítani a saját gyereküknek?Tudom, hogy a legtalálóbb válasz, hogy inkább egy válás, mint egy rossz házasság, de....az én szüleimnek volt egy kb. 6 éves hullámvölgye, borzasztó volt otthon a lékkör, de a gyerekek miatt együttmaradtak.Mára szeliden, békében öregedtek egymáshoz, és nekem elmondhatatlan könnyebbség, hogy vigyáznak egymásra, és nem külön kell röhangálnom hozzájuk.Szegény mai piciket nem irigylem, sokkal értéktelenebbek lesznek számukra az emberi kapcsolatok, pont olyan dolgokat nem fognak átérezni, mint az összetartás.:((((

Hát... nem biztos, hogy a nő ezzel akar magának pasit fogni, hogy gyorsan szül egy kölyköt.

Az egyik barátnőm pl. 12 sz@r kapcsolat után otthagyta a volt élettársát és hát fűben - fában volt orvosság mondhatni. Mert ő szülni akar, hiszen 35 éves vagyok kijelentéssel!

"Ezredik" pali mellette is ragadt, de ezt most szó szerint értsd, mert a volt barátnő ahogy megtudta, hogy szeretője van rögtön elköltözött, mondván, hogy máskor is volt ilyen, ez bevett szokás, majd vége és visszamegy. Nem így lett, mert a barátnőm meg odaköltözött. És mivel ő már 35 ő most szülni fog. Megvan a gyerek, most 5 hónapos, de nem tudtam elképzelni, hogy ember ekkorát változzon. Most már semmi nem szent!

Második eset. Férjem tesója elég balfékecske. Anyósom mai napig szponzorálja, mert gyakorlatilag éhen is halna, ill. 2008-ban akkora hitelt vett fel, amit már akkor sem bírt volna fizetni (svájci frank, válság...nem kell részletezni).

Na most a sógorom kitalálta, hogy ő összejön egy csajjal akit oda lehet költöztetni és együtt fizetik a hitelt.

Meg is lett a csaj, 1-2 hónap múlva oda is költözött és azt hiszem most olyan 1,5 éve vannak együtt. De már amin én megdöbbentem, hogy már "mittomén" milyen vizsgálatokon túl jutottak, mert nem jön össze a gyerek. Úristen!

Szóval ők már jó 1 éve próbálkoznak, a csaj elmondása szerint mert ő már 32 és sajt. Sógorom meg kb. Bólogató János, anyósom, meg igazuk van mert különben sosem lesz sógoromnak gyereke.

Egyébként a csaj kb az a típus aki szóba nem állna olyannak akinek lakás, autó nincs meg.

Szóval nekik kell a gyerek.

Egyébként lehet könnyen jár a szám, mert én 27 évesen szültem elsőnek akkor mi már 5 éve voltunk együtt, a mai értelemben biztosnak nevezhető háttérrel.

Én amúgy abszolút gáznak tartom a mozaikcsaládot, pláne ezt a "akkora a rózsaszín köd, hogy muszáj szülni, meg kapuzárási pánik..." és társai.

A gyerek úgy nőjön fel hogy van anyu, apu és tesók. Nem még ott van apu felesége, meg anyu férje. Az milyen már?

Én ezt átéltem sajnos :(.

30N

Gyereket szülni akkor kell, ha minden rendben van. Van rendes háttér, nyugalom, béke, szerelem. Ha valaki azt hiszi, hogy 1 év után ez mind megvan, ám legyen. Véleményem szerint jobb több évet együtt lenni, hogy a sok rossz után is megmarad e a szerelem. Természetesen nem ítélem el az 1év után szülőket, mert lehet ott is kivétel. Ha több éve együtt vagytok, szeretitek egymást, éltetek már legalább 1 évet együtt és minden oké, akkor szerintem jobb. 15 éves korom óta egy férfit szeretek. Menyasszonya vagyok, és még mindig szeretem. Ebből 3 éve együtt élünk. Volt 2 hullámvölgy az elején, és mégis nagyon boldog vagyok. Szóval jöhetne az esküvő és a gyerek. DE!!! Meg kell még teremteni a biztos anyagi hátteret is és még fiatal vagyok, így pedig nem jöhet még a gyerek. :D Remélem örökké fog tartani! :)

20/L

Elég baj az hogy így állunk!De végre kezd felnyílni a 25 és fölöttiek szeme hogy ez így nagyon nem lesz jó!A gyerekek 13 évesen élnek nemi életet,discoznak,kábszereznek,cigiznek,isznak mert apu meg anyu félre baszik meg halálra hajtja magát és 2 év után már el is váltak!Aztán a család meg pislog hogy utcagyereket csinált,vagy épp nagymama "nyakára" marad az unoka!Nagyon kinyúlik a "tanulási vágy",és a 22-23 éves lányok még buliznak meg el vannak a saját világukban,aztán mire észbe kap 30 x éves és 1 hónap alatt akarja megváltani a világot!Abba még véletlenül se gondol bele hogy nem magával b*szik ki hanem a gyerekével!Mert ő kihever egy x-edik sz*r kapcsolatot de a gyereke sose fogja kiheverni hogy csonka a családja!

Én 24 éves vagyok,párom 26,nekünk is 8 hónap után eljegyzésünk volt de esküvőt csak kb 2 év múlva akarunk és a gyerekért is remegünk,mégse csinálunk mert még csak másfél éve vagyunk együtt!Sok csalódás,átverés,megaláztatás, mind a kettőnknek jutott bőven ezekből és mi meg tudjuk egymást becsülni,nem szakítunk csak azért mert reggel kócosak vagyunk,vagy mert épp menstruálok és ki tudnám irtani a bolygót!Tudunk kisebb kompromisszumokat adni a másiknak,és tiszteletben tartjuk egymást,és próbálunk minden percet megbecsülni amikor együtt vagyunk!

/-Persze nem azt mondom hogy egy kapcsolat álljon csak kompromisszumokból mert az se jobb...a fő célok legalább legyenek közösek a kisebb dolgokra meg ott a kompromisszum!Pl te horgászol én addig aerobikozok vagy te gyűjtöd a játékokat én meg a körömlakkokat!:)Ha a fő célok nem egyeznek akkor mehet a kompromisszum is a béka feneke alá!Ha a párommal a kedvenc színünk a sárga,a kedvenc kajánk meg a palacsinta,de én 26 évesen akarok gyereket ő meg 35 évesen és csak 2 év van köztünk akkor minek is vagyunk együtt?Húzni egymás idejét?Mert ez az,és egy nagyon közeli barátomnak pont emiatt lett vége a kapcsolatának!-/Ezt csak "lábjegyzetként írtam"!

Szóval,nincs milliós hitelünk,van egy lakásunk,minden adott egy családhoz!De még akkor is várunk,mert ez hatalmas felelősség és igen is nekünk számít hogy a gyerek ne csonka családba nőjön fel!Legyen neki 1 apja, 1 anyja, meg 1 tesója!Ne 3 apja meg 5 anyja meg 13 féltestvére mert az nem normális!Nem külön külön kell jó szülőnek lenni hanem együtt!

Pl ismerősöm azt mondta 5 éves extra sz*r kapcsolatában hogy "nem baj ha szétmegyünk,tudom hogy jó apa lesz..."!Mondom gratulálok,ügyes kislány vagy!Szóval már most nem számít neki hogy a gyerek szemében nem lesz meg a normális családkép...az nem baj...az a lényeg hogy ő a beteges szerelméből csináljon egy életet!Gyönyörű!

Másik pl: és ez nem egy ember sajnos...kijöttünk az iskolából,hoppá feleszmélünk hogy anyu ciciéről leestünk és el kéne menni melózni,de várjunk csak...qrva büdös a meló,sebaj,csináltatok egy gyerek magamnak!

Egyetlen egy olyat nem tudok mondani akik még együtt vannak!Ha igen,akkor az még iskola közbeni kapcsolat és vmit nagyon jól csinálnak hogy még együtt vannak!

Szóval igen,még ha az eljegyzés korán is van(2-3-4 hónap) ennyi idő alatt az ember meg se ismeri a másikat,attól még lehetne annyi ész hogy nem divatból meg versenyből,meg melókerülésből csinálok gyereket,legalább várjon egy kicsit és realizálja a kapcsolatát,ne a rózsaszín f*szságai után menjen!Minden gyereknek szerelemgyereknek kéne születnie csak nem mindegy milyen áron és hogy egyoldalú szerelemből e!!!!!.....

24/L