Tényleg mindig minden az én hibám?

EZT A FÉRJEDDEL kellene megbeszélni, itt adhatnak neked bármilyen tanácsot, attól nem lesz jobb. NEm lenne rossz, ha egy hétvégén keresztül a férjed csinálná a házimunkát meg a gyerekkel valókat, mert igy szerintem nem is tudja elképzelni, hogy egy MENNYI munka és mennyire el lehet ebben fáradni. Ha meg a közös cégnél is dolgozol, akkor azért nem csak ö lehet kifáradva. AMikor kicsit phentebbek vagytok, akkor beszéljétek meg, vagy ha félsz, hogy nem tudod rendezetten elmondani, vagy veszekedés lesz, akkor ird le szépen, TÁRGYILAGOSAN, hogy konkrétan mi is a bajod ezzel a helyzettel.

A váláshoz meg csak annyit, hogy akkor se lesz kevesebb a dolgod, csak a pénzed, meg egyáltalán nem lesz senki, akivel beszélni tudsz. Szóval szerintem nem igazán jón ötlet.

Az első tanácsához még annyit fűznék hozzá: a lányod hagyd egyedül játszani két kaja között,akkor neked is több időd lesz magadra. Ekkora gyerek már eltudja foglalni magát egyedül is. Este pedig tedd az ágyába,és mese után hagyd magára. Előbb-utóbb megszokja,hogy egyedül aludjon el. Magatoknak csináltok több munkát és fáradtságot,ha elkényeztetitek a gyereket.

Ha elválsz,attól még nem könnyebb lesz,hanem nehezebb az életed.

Másodiknak üzenem, hogy másfél éves gyerekek NEM játszanak egyedül, nem is lenne normális. Azokkal foglalkozni kell, úgy tanulnak.

Kérdezőnek: nagyon rosszul tudod, hogy az anya dolga a gyerek meg a háztartás. NEM CSAK az anya dolga, hiszen a gyereknek apja is van (hacsak nem arról van szó, hogy nem akarta a gyereket...). Erre az sem mentség, hogy sokat dolgozik. Te is sokat dolgozol otthon, vagy nem?

A normális az, hogy amikor hazajön, nemcsak hétvégén, hanem minden nap, átveszi a gyereket. Közben te megcsinálod a vacsorát, tornázol, teszed a dolgod. A gyereket nem csak te pelenkázod, nem csak te altadod.

A hétvégi alvás és pihenés nem csak a férjednek jár, akkor sem, ha megérted. (Felnőtt egészséges férfinak nincs szüksége hétvégén délutáni alvásra, ha egy műszakban dolgozik, legalábbis rendszeresen nem normális dolog.)

Már az elején nagyon elrontottad ezeket a dolgokat, baromi nehéz lesz most megértetni a férjeddel, hogy neked ez így nem jó, de sajnos azt kell mondjam, ha nem változtatsz azonnal, rá fog menni a házasságod. Senki nem akar egy rosszkedvű, ideges, ápolatlan, elhanyagolt, kövér nővel élni, ha kaphat jobbat. (Elnézést, hogy ilyen kemény vagyok, a férfiak ezt gondolják, és már a férjed is hangot adott ennek.)

Tudod, normális kapcsolatban nincs "én feladatom" és "te feladatod". A pár együtt (úgy értem, egy időben) dolgozik addig, amígy az összes teendő el nem fogy, és utána együtt pihennek. Tehát nincs olyan, hogy én mára kidolgoztam magam a munkahelyemen (vagy hétvégén nem csinálok semmit, mert a héten kidolgoztam magam), pihenek, a többi a te dolgod. A természetes az lenne, hogy amíg neked van munkád, ő besegít, hogy hamarabb végezz, és a fennmaradó időt együtt töltitek. Akár programot csináltok, akár beszélgettek, akár összebújtok.

Pontosan! Ha nem is sok időre de a gyerek le tudja foglalni önmagát. Le is kell neki! Ha most nem szoktatod rá, később is állandóan a fenekedben lesz. Simán el tudn lenni mondjuk addig, amig te mondjuk megcsinálod a hajad, fürdesz egyet, stb. Az egyik barátnőm fia már 6 éves, és még mindig nem tud egyedül játszani. De 10 percet sem. Elég fárasztó állandóan ott ülni vele. Ő szúrta el, így nevelte, nem szoktatta rá.

A férjeddel kapcsolatban én is azt javaslom, hogy borítsd ki a bilit. Persze normál hangon. Egyik este, amikor hazajön szedd össze az összes bánatod, és kérd meg, hogy halgasson végig. Én mondjuk elég drasztikus módszereket szoktam alkalmazni.:) Tehát ha mondjuk nem akarna végig hallgatni, megfognám a babát, odaraknám az ölébe, és elmennék egy órára mondjuk sétálni. Szó nélkül. Aztán ha hazaértem megkérdezném mégegyszer, hogy most már beszélhetünk-e, vagy megint menjek el! De a lényeg, hogy próbálj vele beszélni értelmesen.

És az tényleg hülyeség, hogy minden a nő dolga otthon. Én erre mindig azt mondom, hogy amíg a férjem az irodájában egy fikarsznyit sem dolgozik többet, mint én az enyémben, addig igenis elvárhatok otthon is tőle egy kis segítséget. Igaza volt az egyik válaszolónak, a gyereket ő is akarta, vegye ki a részét a neveléséből. Fáradt? Ó, hát te is az vagy. Meg hát ez ilyen. A gyerek nem veszi figyelembe, hogy apuék mennyire fáradtak. A gyerekkel akkor is foglalkozni kell, ha fáradtak vagyunk. Nem egy kis kutya, akit max. nem símogatunk 10 percig, csak 5ig, mert fáradtak vagyunk. Mondd el ezeket neki, hátha segít.

Nem,nem a te hibád,ahogy a férjedé sem.

Ennek a hülye világnak a hibája,hogy a férjednek állandóan gürizni kell,hogy nincs pénz bébiszittyóra,hogy néha lazíthass.

Viszont pár év m,megnő a gyerek és (kicsivel)több időtök lesz.egymásra is.Ezt kell kibekkelni.