Önző vagy féltékeny lennék? Nem tudom ez most az én hibám vagy ők kezelnek másként?

Hát először is jó hosszú lesz amit írok, amennyire ismerem magam..Nem tudom hol kezdjem. Van egy nővérem, ő pár hónap múlva 20 lesz, én 18 múltam. Ő nagyon hamar "kirepült" a fészekből, mindent hamarabb kezdett és kettőnk közül kb ő tud mindent ezerszer jobban..(ezt nem azért írom, ez tény). Kezdve azzal hogy hamarabb járt bulizni, hamarabb talált jó barátokat, hamarabb hagyta abba az iskolát, hamarabb lett rendes munkahelye, hamarabb lett barátja, hamar el is költözött, lett önálló élete. Ami persze valamilyen szinten logikus mivel idősebb is mint én, mégse olyan sokkal. Ő az a nyitottabbik fajta, bármiről bárkivel el tud beszélgetni, ha itt van nálunk és jön valaki (pl vendég, rokon) ő ot van közöttük és jól elbeszélgetnek. Ellentétben velem, én valahogy nem igénylem ezt a féle társalgást, mindig bejövök a szobámba és csinálom a dolgaim..ha rokon is van itt, mindenkivel megtalálja a közös hangot, és volt/van mikor én is ott vagyok de nem tudok megszólalni. Nem azért mert szégyellős vagyok, vagy valami, egyszerűen nem tudom mit kéne mondanom, még ha van is egy adott téma. Én mindig problémás voltam a suliban, velem volt a legtöbb zűr, nem igen jártam sehova, bulizni kb 2 éve kezdtem de akkor még csak ritkán, akkor 16 voltam.

Valahogy úgy érzem hogy neki mindent letettek elé, semmiért nem kellett megdolgoznia. Egy pillanat alatt lett munkája, van most lakása mert a barátja örökölt..Mindig volt pénze amit elvert bulikra meg ruhákra meg mindenre. Nekem meg meg kellett szenvednem csak azért hogy diákmunkára felvegyenek, teljesen magam alatt voltam sokáig mert alig 2-3 helyen dolgoztam eddig, mivel sehova nem vettek fel. Alig kaptam valamennyit is ezekért, mindig idegeskedtem mert sose volt elég pénzem, 1 hónap alatt 10-15 ezret sikerült diákmelóval megszereznem azt is úgy hogy kigüriztem az agyam is. Tesóm meg alig dolgozott mindig, és havi 80-100 ezreket kapott.

Én most se találok melót, tesóm meg most nem dolgozik hanem a barátja "tartja" fenn. De nem élősködik rajta, folyton járnak ide és jól megvannak csak most nincs vmiért melója..Most meg jött a hír hogy gyereket vár. Aminek örülök oké, de még csak 19, nincs bejelentett munkahelye, nincs végzettsége csak 8 általánosa. Apámék meg örülnek neki. pedig tesóm egy totál megbízhatatlan, semmit nem tart be amit írég, midnig elkésik, mindig talál kifogást, mindig rá kell várni, még akkor is rá kellett mikor apámék esküvője volt...lusta volt mert aludni akart ezért miatta később tartottuk az összejövetelt. Mikor meg nekem volt a 18. születésnapom, akkor is órákkal később toppant be. Mikor én szidtam ezek miatt, apám folyton leszólt hogy most miért beszélek így vele meg ő a testvérem...De közben meg minden alkalommal apám elhordja mindennek meg hajtogatja hogy "a p.csáját szétrúgom"...főleg azért mert semmit nem tart be. Én meg nem szólhatok egy rossz szót se róla de ő megteheti...Mikor az ő 18. születésnapja volt akkor nagy buli, parti minden volt...olyan jókat röhögtek hogy majd meg szakadtak, az én születésnapjaimon csak torta, gyertya elfúj, köszöntés és mindenki megy a dolgára, kb 10 perc alatt lerendezve az egészet. A tesóm legutóbbi születésnapján is olyan jól elvoltak hogy én nem bírtam tovább és bementem a szobámba és a sírás jött rám.

Mikor tavaly sikerült egy jó munkát találnom, tökre örültem de a szüleimet nem is érdekelte. Tesómét meg már szinte ünneplik.

Valahogy mindig éreztem hogy ő több figyelmet kap, pedig ugyan úgy lettünk nevelve.

És ő mindenben jobb volt, jobban tudott tanulni, én meg ha megkínoztak se sikerült semmit megtanulnom. Imádtam rajzolni, és ezt a pályát akartam volna választani, de láttam hogy a nővérem ezerszer jobb mint én. Imádtam énekelni, és sokszor mondták hogy érdemes kezdeni ezzel valamit. Aztán később nővéremék folyton karaoke bárokba jártak ahova "meghívtak" minket is a szüleimmel, és hallottam hogy ő is tud énekelni. Mindkettőről letettem. Amikor itt van nálunk szinte mindig ő főz és mondja anyám neki hogy hú miket tud. Én bármit csinálok elrontom, leégetem..mindig mindennek utánanéztem neten és olvasgattam, tanulmányoztam hogy hogyan lehetek jobb. De így se változott semmi.

Anno általánosba elég sok gond volt velem, magatartásilag főleg, és annyira lázadó voltam hogy a szüleimre ment a kára..mindig kaptunk pénzbüntetést, de "szerencsére" csak kisebb összegeket mint 10-15 ezer ft. Emiatt a hibám miatt lehetnek "másak" velem? Mintha ettől kezdődött volna.

Nem akarok felnőni, de meg akarom mutatni hogy tudok önálló lenni és vigyázni magamra. Mégis bárhova megyek azt is megkérdezik hogy "nem fogsz eltévedni?" "tudod hogy kell menni?"..mikor találtam egy hobbit amit szerettem, az se ment, és végül abbahagytam, most hiába akarnám újrakezdeni nincs pénz rá. Mikor nyelvet akartam tanulni amit imádok, apám le akart róla beszélni mert "úgyse menne és csak vinné a pénzt". Tesómnak elfogadták hogy általános után nem akar sehol tanulni, nálam meg morgás volt hogy így nem lesz belőlem semmi. Legutóbb mikor családsegítőn voltunk és megkérdezték ott mihez akarok kezdeni, mondtam hogy el akarom kezdeni megint a sulit, és legalább egy érettségit akarok, apám meg szinte felnevetett és kimondta nyíltan hogy szerinte biztos el fogom azt is bukni.

Nem tudom mit kéne csinálnom már hogy megfeleljek nekik, azt akarom elérni hogy büszkék legyenek rám de úgy érzem lehetetlen. Én folytatni akarom a sulit hogy lássák nem vagyok annyira reménytelen mint ahogy gondolják, hogy lássák egyedül is el tudok érni valamit, hogy jó vagyok valamiben..annyi mindent szeretnék amihez pénz és kapcsolatok kellenének de semmi nincs meg...ellentétben a nővéremmel, mert neki mindkettő megvan..Fura módon örülnek a terhességnek is, és odafigyelnek rá pedig nem is látják minden nap, de rajtam nem látják, vagy nem akarják látni hogy 6 éve depressziós vagyok, stresszes, napi szinten sírok mert csak így tudok valamilyen szinten normális lenni, tudtuk nélkül mentem pszichológushoz de ott sem bírtam sokáig mert nem bírtam elmondani a dolgokat. Lassan kezdek belefáradni hogy minden nap mosolyogjak hogy minden oké, néha már nem megy és mogorva mérges, undok leszek..aztán meg velem kiabálnak hogy miért vagyok ilyen paraszt.

Nem tudom mit tegyek.