Ezt hogy oldják meg az emberek? Csak én nem értem?

Részben személyes esetből kiindulva írom ezt a kérdést. Én egyetemre járok, félig-meddig a szüleimnél lakok de amúgy gyakran albérletben és hétvégére járok haza. Anyukám egyedül csinál minden házimunkát, régen nagymamám segített neki főzni-sütni, az még nagyon régen volt de mamám már nem él. Én néha-néha segítek, cipekedni bevásárláskor meg néha elmosogatok. Főzni, mosni, takarítani nem. Amúgy tervezem, hogy többet segítek de mostanában ennyire van erőm és időm a vizsgaidőszak miatt, amúgy is megvan a magam baja, előtte meg tényleg annyit tanultam, hogy örültem ha nem kell semmit csinálnom. Meg főzni még csak most fogok megtanulni. Apukám nem segít anyukámnak a házimunkában, csak leviszi a szemetet, mikor udvarunk is volt, akkor lenyírta a füvet de ennyi. Meg régen ő is segített bevásárolni de most különböző okokból nem. Anyukám csomószor megkeseredett, jajgat, mondja, hogy mennyire utál már vásárolni járni (nem tud egyszerre mindent megvenni, ezért sokszor megy) meg főzni. A kérdésem a következő: próbálok majd a jövőben többet segíteni neki de amúgy mások ezt hogy oldják meg úgy, hogy mégse kattannak bele? Például akiknek a gyerekei messze élnek tőlük vagy nem látják őket minden héten vagy nincs pénzük saját bejárónőre. Mások is megcsinálják, csak kikészülnek közbe vagy nem csinálnak annyi házimunkát vagy mi?

Persze, értem én, hogy a gyereknek illik segíteni, mint mondtam, tervezem, hogy ezután többet fogok míg időm engedi de egy idő után a gyerekek kirepülnek a fészekből, a szülők meg ott maradnak. Vagy a házastárs segít? Vagy ez hogy van? Nem segíthet minden háziasszonynak örökre valaki.