Tegyem utcára egy kisgyerekkel? Mennyi az, amennyit el kéne még viseljek?

Ha igaz a kérdés, és nem a szokásos néphergelő, akkor sürgősen lépj. Adj ultimátumot, hogy meddig maradhat, de ne úgy általánosságban, hanem komolyan, határozottan, hogy lássa rajtad, érzelmi zsarolással semmit nem ér el. Nagyon szép tőle, hogy segített neked gyerekkorodban, nyaralni vitt, de most már te is eleget segítettél neki. Ráadásul ő konkrétan az életedet "eszi", nemcsak anyagilag, de konkrétan ott ül a szádban, hiszen írtad, hogy vendéget sem fogadhatsz miattuk.

Én ezt tenném: kijelölök egy időpontot, hogy addig hagyják el a lakást, de nagyon komolyan hangsúlyoznám, hogy tényleg elkezdjen keresgélni más lakhatás után. Addig is mondanám, hogy ennyivel és ennyivel szálljon be a költségekbe, hiszen a költekezéseiből látod, hogy ez nem okozhat gondot. (Itt ne egy jelképes összeget mond, meg szerénykedj, mert akkor még így is meg fogja neki érni.) Valamint minimum eltakarít maga után. Ha az utóbbi két feltétel (fizetés+takarítás) nem teljesül, rövidül az ott-tartózkodási idő, azaz előbb mehet a csudába.

Ha most nem szeded magad össze, örökre eltarthatod, vagy legalábbis addig, míg össze nem jön valakivel. De amilyen baleknek tűnsz, még lehet azt is a nyakadra hozza.

Mondd meg neki, hogy rég letelt a 2-3 hét, még egy hetet kap, aztán húzás. Valahol csak lakott azelőtt is, csak talál másikat, vagy menjen vissza a szüleihez.

Azt mondjuk nem értem, hogy a nemi életedet miért kell kitárgyalni a barátnőiddel, de ha ennyire nyitott vagy, akár azt is eljátszhatod, hogy hangosan dugsz a pároddal, hátha észbe kapnak.

"Maris, egy héten belül elmész egy boltba vagy étterembe próba időre, vagy mehettek a lányoddal együtt, amerre láttok! Ennyi volt!"

Kb. így lerendezném őket, mert a régi dolgokra hivatkzova visszaél a jó indulatoddal.

Semennyit nem kell elviselned, mert leírásodból kitűnik, hogy kihasználnak téged.

Befogadtad őket érzelmi zsarolás hatására, hiszen ő is segített neked. Most pedig tulajdonképpen tojnak a fejedre.

Én akármennyire is jó embernek vallom magam én az első dolognál, ahol megneszeltem volna, hogy kihasználnak, hülyének néznek tuti eleresztettem volna a hangom, hogy megtudják ki kinek a lakásában tulajdonképpen.