Téged is állandóan sürgettek a szüleid/nagyszüleid az evéssel?

Mert nem a gyerek a világ közepe, akire mindenkinek várni kell és akire külön főzőcskézünk, közösségre kell szoktatni.

Az oviban sem fognak ott állni a gyerek fölött, mire végre eszik valamit. Megadott idő van az evésre, ha nem fejezi be vagy finnyáskodik, éhen marad.

Nálunk sincs órákig tartó evés. Ha a gyerek nem akar enni akkor nem kötelező neki, majd eszik a következő alkalommal. A háziszabály az, hogy ha feláll az asztaltól, akkor az evésnek vége. Tudnia kell, hogy nem akkor eszünk amikor épp kedvünk van.

Nem nassolunk evés helyett, nem eszünk kutyafuttában két játék között, nem eszünk TV előtt. Azt a fél-egy órát kibírja mindenki az asztalnál.

Nincs alternatív menü, nem rohangál apu-anyu fejvesztve, hogy találjon valamit, amit hajlandó megenni.

A gyerek értelmes, azonnal levágja, hogy egy kis hisztivel kiharcolhatja magának a kedvenc ételeit. Onnantól a szülő csak engedelmeskedhet, aztán sírnak, hogy engedetlen a gyerek.

Tudom-tudom, az új nevelési módszerek szerint tilos fegyelmezni és büntetni a gyereket, mert 100% lelki sérült lesz belőle és macskákat fog pörköltnek felkockázni.

#13: "Tudom-tudom, az új nevelési módszerek szerint tilos fegyelmezni és büntetni a gyereket, mert 100% lelki sérült lesz belőle és macskákat fog pörköltnek felkockázni."

Persze, "pontosan" így van, "valóban" ezt mondják az új nevelési módszerek. A régiek meg azt, hogy a gyereket kötelező véresre verni, elnyomni stb.

Vagy talán egyik sem ilyen szélsőséges? Ja, tényleg...

A "mindig a gyerek kedvencét főzzük" és a "ha nem tetszik a hal, éhen maradsz" között azért vannak még fokozatok. Nálunk az volt, hogy akinek nem tetszik az ebéd, kaphat vajas kenyeret. Nagyobb gyerekek esetén meg csinálhat magának olyan szendvicset, amilyet ő szeretne. Ettől senkinek semmi baja nem lett.

Nem :) Se a szüleim, se a nagyszüleim. Pedig az én nagyszüleim is éltek a háború alatt.

Sőt! Pont hogy nem illik habzsolni, gyorsan befalni valamit. Meg kisgyerekként a poci is megfájdulhat tőle. Szóval nem sürgettek.

Nálunk a közös étkezéskor beszélgetni is lehetett. Jó volt, hogy összejött a család.

Szóval azért, mert a te családod ilyen, ne vonj le ilyen következtetéseket.

ma 09:20

Ha pedig az sem tetszik neki, akkor benézted, mert ilyenek a gyerekek. De azért megnéztem volna a gyerek fejét, akinek nem tetszik a hal, de az alternatíva mindig a vajaskenyér. Príma megoldás.

Egyébként az ötszöri étkezéssel nem marad éhen a gyerek, csak megtanulja, hogy nem alkalmazkodik mindenki hozzá.

Az óvodában volt egy dawn-os kislány, így soha nem sürgettek minket. A családomban a közös étkezés egyfajta program :) beszélgetés, nevetés stb. Nem kényszerítettek soha, hogy egyek meg mindent, ráadásul elég válogatós is voltam, de a szüleim mindig azt mondták: csak annyit egyél, amennyi jól esik, és kóstolj meg mindent, mert addig nem tudod, ízlik-e.

Nálunk kb mindenki úgy eszik,mint egy csiga, ami a páromnak furcsa. Sajnos náluk az volt a szokás, hogy ami ki van szedve, azt meg kell enni, és ne üljön órákig a tányér felett :/

Leves után gyakran voltam szomjas. Ha kértem inni, anyám mindig elcsodálkozott, hogy "de hát most ettél levest!". Persze nem tudtam megmagyarázni, miért vagyok szomjas. A sokadik kiakadás után sem. Miért is kéne megmagyarázni a szomjúságot? Viszont sosem volt tilos inni, csak anyám mindig ideges volt tőle, ezért igyekeztem visszafogni... biztos attól félt, hogy nem eszek a másodikból, ha sokat iszom. Ez amúgy nem fordult elő. Jó étvágyú gyerek voltam. Mindig is dundi. 11 éves koromra pedig túlsúlyos is lettem. (Azóta is az vagyok)

A gyors evés nem családban alakult ki. Középsuliban aki tehette, nem ment menzásnak, én viszont szerettem dél tájt meleget enni. Rajtam kívül két ember gondolta így. Hármunk kedveért nem volt elnézve 5 perc késés a hetedik óráról, bezzeg ha a fél osztály menzázott volna, akkor kénytelenek lettek volna elfogadni, hogy 20 perc kaja szünet nem elég. Így lassan megszoktam, hogy tömöm az ételt. Ráedződtem a forró levesre és most már én vagyok az, aki "nem érti", mit kell annyit totojázni meg fujkálni.

A privátot írónak teljesen igaz volt. Engem is lepontoztál, csak azért, mert nekem nem okozott traumát, valamint undorítónak tartom a teliszájjal való pofázást és képes vagyok az ételt megfújva folyamatosan, normál tempóban enni.

A felhasználó neved valóban sok mindent elárul rólad...