Valóra váltak az álmaim, és mégsem?

Szia. Valóban így van, ha az emberrel jó dolgok történnek, szinte már el sem hiszi, vagy úgy érzi, hogy ennek biztos következményei lesznek.

Velem is volt sokszor, hogy úgy éreztem minden klappol, de egyben féltem is, hogy ez meddig fog tartani.

Próbálj örülni annak ami van, és nem gondolni arra, hogy bármi közbejöhet, ami elronthatja. Persze nyilván lesznek buktatók az életben, de ha azokat megtanulod elfogadni, akkor boldog ember maradsz. Sok sikert.

A válasz írója 76%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 08:25

Ilyen helyesírással nem kéne a diplomáról osztanod az észt. Amúgy ha ez jobban tetszik, ha fele ennyim is lenne, mint a kérdezőnek, inkább örülnék magamnak, nem pedig egy anonim oldalra írkálnám ki, hogy jaj megvalósultak az álmaim, miért nem vagyok boldog? Hüpp hüpp... Bocs, de nekem ez rohadt kétszínű dolog. Ez van.

nyilván valami még hiányzik az életedből. Túl üres talán? Monoton? Gyerekre sosem vágytál?

Amúgy igenis jó ilyet is olvasni, nem csak a sok nyavalygást, hogy felvesznek 5-6 féle hitelt a minimálbérre és nincs miből kaját venni utána...:S

Soha nem fogod elérni mindazt, amit szeretnél, mert az ember mindig többre vágyik. Egyszerűen ilyenek vagyunk.

Én is hasonlóképpen vagyok mint te. 24 éves vagyok, mindent elértem, amire gyerekként vágytam. De mikor ez megvolt, már más célokat tűztem ki, most ezekért küzdök.

Sokszor érzem én is azt, hogy túl szép, hogy igaz legyen. Nekem is van egy csodálatos férjem és egy gyönyörű egészséges kisfiam. Ráadásul anyósom és apósom tüneményes emberek, úgy szeretem őket, mintha a szüleim lennének. Én olyan családban nőttem fel, hogy a szüleim a legkevésbé sem voltak álompár. Folyton veszekedtek, verekedtek, csalták egymást. Egyszerűen hihetetlen számomra ezek után, hogy működhet másképpen is egy házasság. Úgy, hogy a felek szeretik és tisztelik egymást, hűségesek és boldogok. Sokszor eszembe jut, hogy egyszer majd felébredek és kiderül, hogy álmodtam az egészet vagy, hogy majd kiderül, hogy mégsem olyan jó a párkapcsolatom, mint gondolom. Anyagiakban is megvan mindenünk és a legjobb az egészben, hogy saját erőnkből segítség nélkül értünk el mindent. Volt ára, mert ugye mindennek van, de sikerült.

Nem tagadom, hogy az szerencse kérdése is, hogy így alakult az életem, de nagy részben én is tettem érte. Én is diplomát szereztem (nem büfészakos) és közben folyamatosan dolgoztam. Nem diákmunkákat, hanem 8 órás főállásban (bár inkább 12 órás állásnak mondanám, mert nagyon ritkán volt olyan, hogy csak 8 órát kellett bent tölteni). A vizsgákat úgy tudtam megoldani, hogy a munkahelyről elrohantam, levizsgáztam, majd visszamentem és ledolgoztam a kiesett időt. Felkészülni a vizsgákra éjszakánként tudtam. Aztán született egy kisfiam és most megyek majd vissza dolgozni és előléptettek. Köszönhetően annak, hogy a meglévő egy idegennyelv mellé még elsajátítottam 2-t középfokon, amíg itthon voltam a babával. Sőt, februárban be fogok iratkozni ismét az egyetemre, szeretnék egy másoddiplomát is szerezni. A férjem is hasonlóan ambíciózus, ő is a második diplomáját csinálja jelenleg, szintén 3 nyelven beszél és így nagyon jól keres. Van benne szerencse is az biztos, de én úgy érzem, hogy megdolgoztam mindenért.

Azért érzed azt, hogy valami hiányzik, mert az embernek folyamatosan ébrednek új álmai. Beteljesítetted azt, amire gyerekként vágytál.

És mi az, amit most szeretnél, Kezdd el valóra váltani az új álmaidat:) És ne hallgass a rosszindulatú megjegyzésekre. biztos megdolgoztál ezért, megérdemled. Gratulálok és sok sikert a továbbiakhoz:)