Hogyan segíthetnék a kislányon?

Amúgy az anyukának más gondja is lehet. Ahogy így kívülről látom, nem túl jó a házasságuk. A kislány elmondása szerint az anyukája egész nap netezik, tv-zik, úgy elvan. Az apuka pedig reggel elmegy melózni, munka után meg egyenesen a kocsmába, ahonnan este 10 körül esik haza. Akkor eszik és alszik. Soha nem szerveznek családi programokat.

Anyukán látom, hogy igazából nem boldog, csak túléli a napokat. Mikor megismertük őket, akkor eleinte hívtuk őket strandra, kirándulni (direkt olyan helyekre, ami nem kerül sok pénzbe), de egyszer sem jöttek el. Mindig az volt a válasz, hogy nincs rávaló. Meg persze az, hogy nekünk könnyű, mert két kereső van a családban. Akkor ajánlottam neki az állást. Aztán meg az volt az indok, hogy mi sokkal többet keresünk mint ők és ezért nem csoda, hogy nekünk telik erre is meg arra is. Pedig - noha tényleg sokkal több a fizetésünk - nem éljük fel a pénzt. Csupán nem költünk cigarettára havi 60ezret, meg kocsmára még 40ezret. Gyakorlatilag egy kicsivel több pénzből élünk mint ők, csak mi 5-en vagyunk, ők meg 3-an. Volt olyan is, hogy átmentünk hozzájuk egyik este és elhívtuk őket a Balatonra. Béreltünk egy kis házat egy hétre és ők is elfértek volna benne. Egy fillérjükbe nem került volna. Na akkor az apuka majdnem nekiment a férjemnek, hogy mit képzel magáról, ő nem szorul rá senki segítségére. Aztán egy idő után nem próbálkoztunk.

Szóval a családon globálisan nem lehet segíteni, nem engedik. Ki fogom próbálni azt a módszert, hogy nálunk tartja a dolgait, amiket veszünk neki, akkor talán nem lesz gond belőle. Csak nagyon nem akarok belefolyni a család életébe, mert félek, hogy eltiltják a lányomtól a gyereket, ha kiderül, hogy néha veszünk neki ezt-azt. Akkor aztán tényleg én leszek minden szempontból a rossz.

Semmi különleges. Csak én úgy nőttem fel, hogy anyám szintén egész nap otthon volt, nem dolgozott, ellenben ivott. Mikor részeg volt, előszeretettel fojtogatott. Egyszer sikerült az utcán nekem esnie (nem akartam odaadni a pénzt neki, amit apa a számlák befizetésére adott) és elájultam. A következő emlékem a mentőből van. Apukám rendes volt, csak nagyon sokat dolgozott, így keveset láttam. Ha otthon volt, akkor sem örülhettem neki, mert folyton ölték egymást a szüleim mind szóban, mind pedig fizikai erőszak formájában. Apa nem mert elválni, mert félt, hogy anyukámnak ítél a bíróság. Hozzánk is járt a gyámügy, de nem csináltak semmit. Még az ominózus utcán kishíján megfojtós sztori után sem. Azt mondták a rendőrök is mindig, hogy amíg vér nem folyik, addig nem tehetnek semmit. Így nálunk folyton ment a daj-daj.

Na szóval ezért is szeretnék segíteni a kislányon. Náluk is sok a veszekedés, ami nem is csoda, hiszen az apuka minden nap részegen megy haza. Őt ugyan nem bántják, de lelkileg nagyon rossz egy gyereknek, amikor a szülei ölik egymást.