Ti ezek után hogy reagálnátok, mi a jó megoldás?
Előre szeretném leszögezni, hogy nagy állat barát vagyok még mielőtt valaki bele kötne.
A helyzet a következő. A férjem nővérének nagy egy rottweilere, sokszor ha jön le anyósomékhoz hozza magával. Eddig nem is volt semmi probléma.
Múlt héten ott voltunk mindannyian. A kutyus hiába van kert, akkor is bent van a lakásban. És mindig a kanapé előtt fekszik.
A lányom pont jött be, a kutya valahogy pont akkor állt fel és megbotlott benne és rálepett a hátsó mancsára. A kutyus pedig a felkarjába harapott. Rögtön rohantunk vele a kórházba, össze kellett varrni neki.
Anyósom persze teljesen ki volt borulva velem együtt. De a sógornőm azóta meg se kérdezte, hogy mi van.
Nem tudom, hogy ezek után hogy reagáljak. Ugye nem szívesen megyek akkor ha ott van a kutyával. Főleg, hogy azóta a lányom retteg a kutyákról.
Nekünk is vannak kutyáink, 2 kuvasz. Az első dolog, amire megtanítottak minket itthon már kisgyerekként, hogy a kutya ravasz állat, és soha ne lépj a lábára véletlenül sem, mert ösztönösen megharap. Apa mesélte, hogy a saját gazdája orrát leharapta a kutya, mert a farkára lépett. Ez a kép élt bennem, és azóta is csak óvatosan vagyok a kutyáink mellett. A rotweiler is ilyen fajta. Mindegy, hogy kint vagy bent van, még ha alapból nem is bántaná a családot, de se a lábára, se a farkára nem szabad rálépni. És ez senkinek nem a hibája, a kutya ilyen.
Attól még, hogy ezek a fakta kutyák ilyen természetűek, a férjed nővérének illett volna érdeklődnie, hogy hogy van a kislány, nem hiszem el, hogy ennyire nem aggódik érte...És teljesen megértem, hogy a kislányod már retteg a kutyáktól, én is félnék. Meg kell neki tanítani, hogy egyébként nem mindegyik kutyafajta ilyen agresszív természetű, a rosszabbakkal meg vigyázni kell és véletlenül se szabad rálépni semmilyükre.
Történnek balesetek, és ez bizony véletlen baleset volt. Sem a kicsi lányod sem a kutya nem hibás. Sógornőd viszont megtehette volna, hogy felhív titeket, hogy megkérdezze, hogy van a kislány, vagy legalább mutassa ki, hogy aggódik érte. Kislánynak meg folyamatosan lehet mondani, hogy nem kell félni a kutyustól, nem rosszak ők, csak megijedt, emrt fájt neki, hogy a lábára lépett. Nektek sem kéne hagyni, hogy a lányod rettegjen a kutyáktól.
Szerintem nem árt a kommunikáció a családban, mert így olvasva elmentek egymás mellett beszélgetés nélkül.
Szerintem ez egy véletlen baleset. Senki sem tehet róla.
Talán a sógornőd fél, hogy haragszol rá, és ezért nem keres, nem akar konfliktust.
Nekem a lányom ijedt meg egy kutyától nagyon, még babakocsiban, pedig nem bántotta, csak nagyon megijesztette. Ott a gazdi volt a hibás egyébként. sajnos évekig félt a kutyáktól és ismeretlenektöl még most is tart, akármit csináltam. (Én nagy kutyabolond vagyok egyébként tehát ez külön is bántott)
Úgyhogy lehet hogy a yerek "elintézi" hogy sokat ne kelljen együtt legyen a kutyával. De ha nem ő, akkor anyósod.
Mindenesetre egy ideig legyél mellette mert most a lányod is könnyebben meg fog ijedni a kutya hirtelen mozdulazára.
Szerintem itt nem hibás senki, hülye véletlen volt, nagy szerencse hogy nem az arcán kapta meg a lányod.
Igazabol nem haragszom emiatt senkire. Sajnos egy baleset volt, persze rossz szájízzel vagyok emiatt. A kutyustol is jobban tartok emiatt.
Anyosomtol még nem kérdeztem ezzel kapcsolatban.
A férjem nehezebb eset, ő nagyon kivan akadva a kutyusra is és a nővérére is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!