Mit tegyek, hogy elmuljon a szomorusagom? Nagyon elvagyok keseredve

Kedves utolsó. Helyesen: észt. Adjon észt... nem eszet. Mindegy.

A kérdezőnek pedig: Ilyenkor mindig ez van, elvisz vacsorázni mert valahol bánja, amit tett. (a saját lelkiismeretét akarja megvenni...) De újra meg fogja tenni. Bár adja isten, hogy ne tegye.

Jegyezd meg, hogy hogy érezted magad most. Nem akarod ezt többet gondolom... Ha mégegyszer kezet emel rád hagyd el! Vidd a kislányt, és menjetek. Hidd el, lesz segítséged. Ha másnem keress egy barátnőt, akit a férjed nem ismer(nem tudja hol lakik) és akkor ott lehettek nála pár napig. És különbenis mindig lesznek akik megértenek. Ha másnem akkor pl egy ilyen oldalon :) nem fogsz magadra maradni.

Mondd el neki még párszor, hogy ha az életben csak mégegyszer megpróbálja ennyi! De úgy, hogy meg is értse! Ha rámondja, hogy : oké oké persze értem nem lesz ilyen soha, mondom hogy nem lesz.... és le is rendez akkor az nincs rendben. Közöld vele majd csapd rá az ajtót és hagyd ott, ne csinálj úgy mintha meg sem történt volna, ilyen könnyen ne bocsáss meg! Érezze, hogy nem szórakozhat veled.

Ha pedig vele akarsz maradni, beszéljétek meg hogy miért zavarta őt ez, mondd el neki hogy ez egy rendes kulturált oldal, nem csalod meg, rendes emberekkel beszélsz! Próbálj úgy viselkedni, hogy ne adj neki okot rá, hogy megverjen. Persze, ez nehéz mert néha én is azért kapok, ha levegőt veszek, vagy ha ránézek apámra az is baj és már üt is. na mindegy... Igazából ha megint megüt el kellene hagynod, mert jobb nem lesz soha, csak rosszabb. A gyereked is szenvedni fog. Ne adj neki több esélyt, legyen ez az utolsó. Sok szerencsét, puszi.

C.

Megint én :) C.

Amúgy meg aki meg bírja ütni a párját,a szerelmét, az már nem szereti igazán! Annak a kapcsolatnak vége.

(Kapcsolataimban én vagyok az irányító fél...) Sosem tudnék ilyet tenni azzal akit szeretek, akármilyen mérges is vagyok előbb végeznék magammal, minthogy a kedvesem megüssem. Ha rettenetesen dühös is vagyok rá, és azt érzem, hogy hú de megérdemelne most egy pofont akkor is, inkább becsapom az ajtót és elmegyek amíg lenyugszom. Mert tudom, hogy nem rá vagyok mérges hanem a helyzetre.

És ha ránézek azt látom, hogy istenem, mennyire szép... Sosem akarnám bántani.

Egy történet: egyszer ütöttem meg valakit, akit mindennél jobban szeretek. Annyira kikészített, hogy már nem tudtam mit tenni... azóta is bánom, pedig megbocsátott. Igazán megbocsátott. De ahányszor csak ránézek sírnom kell, hogy ezt tettem vele. Annyira szeretem, meghalnék érte, ha visszamehetnék az időben nem tenném. Annyira sajnálom, most is elsírtam magam ( nem azért írom, hogy sajnáljatok :) csak hogy éreztessem, hogy én tényleg megbántam nem csak rávágom.) ha újrakezdhetném ez lenne az első dolog, amit másképp csinálnék. Évek óta, minden nap bánom. (Pedig verekedős vagyok egyébként, persze ha valaki kötözködik vagy az utcán szemtelenkedik szerintem az megérdemli, hisz' nem hagyhatom magam)

Továbbá annál aljasabb dolog nincs, mint amikor valaki kihasználja az erőfölényét. Az nem férfi, abban sem vagyok biztos, hogy ember.

Bocs, csak kijött belőlem. Remélem a férjednél ez csak egyszeri eset volt és minden rendben lesz. Üdv.

C.

Igen le lettem pontozva elég keményen. Ez van, nem ez a legkisebb gondom szóval nem nagyon érdekel.

Nem akartalak kioktatni, nem vagyok nyelvtantanár, bocs. Nem fogok itt veszekedni, ennyi.

Igen, de könyörgöm én egy 19 éves lány vagyok, attól ha adok valakinek egy pofont nem kerül kórházba!!! Úgyhogy ezt most azért eléggé övön alulinak éreztem...

Az viszont igaz, hogy a kérdező már eldöntötte melyik utat választja.

C.

Nagyon sajnálom,hogy ennyire akaratgyenge vagy.Szerintem épeszű ember nem élhet ennyire az érzelmei fogságában.Néha nem árt a józanészre hallgatni,szerintem a Ti esetetek ide tartozik.Végül is a saját életed úgy teszed tönkre ahogy akarod,a szomorú csak az,hogy a gyereked jövőjére lelki békéjére nem gondolsz.Hogy fog felnőni szegényke?Egy pofon elcsattanhat,de az is nagyon elgondolkodtató.Viszont akit rendszeresen ver a férje,és nem tesz ellene semmit,holott tehetne az megérdemli.

Nagyon sajnálom a gyerekedet,Téged már nem.Akit néhány szép szóval,egy vacsorával,esetleg virággal..stb..le lehet venni a lábáról,és komolyan gondolja,hogy egy ilyen ember megváltozik,az egyszerűen ostoba.

Nem értem az ilyen nőket,de komolyan.Szegény kicsi lány viszont nagyon rossz helyre született.

De egyáltalán gondolkozzunk már!!Hogy lehet egy olyan férfival ágybabújni,szeretni aki akár csak egyszer is kezet emelt rám????Én egyetlen alkalmat is meggondolnék,hogy megbocsájtsak-e nem,hogy rendszeres veréseket.Hozzám nem valószínű,hogy akárcsak hozzámérhetne egy ilyen ember.

Na mindegy,felnőtt ember tud a saját sorsáról dönteni,de egy ártatlan kisgyerek nem.Én Őt sajnálom legjobban.